Álmaimban olyan mintha még itt lennél.
De amikor felkelek lehetetlen, hogy átöleljél.
Miért jársz mindig a fejemben és miért hiányzol ennyire?
Miért nem tudok tovább lépni és pontot tenni a végére?

Talán mert annyi mindent megbántam, olyan sokat hibáztam,
Fél életem odaadnám, hogy még egyszer mosolyod láthassam.
Fülemben csengenek még az utolsó szavaid,
ezek voltak a valaha mondott legszebb hazugságaid.

Úgy búcsúztunk el, hogy jövő héten látlak,
De te odaadtad magad inkább a halálnak.
Tudtam, hogy el akarsz menni, hiszen folyton ezt mondtad,
legközelebb tényleg nem téged láttalak újra, hanem a hamvaidat.

Az utolsó közös képünk, 2018.03.17.

(Édesapám 2018.07.22. hunyt el, a születés napom előtt 6 nappal...)