Az utolsó fegyverem

Hiába teszek meg

mindent a világon,

az sohasem elég,

és azt mondod rossz,

elmondom hát: lelkem remeg,

s már egyáltalán nem várom,

hogy jó szót is szólj még,

de hogy mindentől megfossz

azt nem tűröm el,

bár szólni nem tudok

-na nem mintha figyelnél-

és talán nem is fogom fel,

hogy már úgyis késő,

mert hiába futok,

utolérsz lassan,

és elveszed az utolsó dolgot,

ami nekem még megmaradt:

a porrá zúzott dacomat,

és nem létező önbizalmamat.