Lélekrabló

Csillogó holdtölte

kristály vizén,

szerelmed öltem

türkiz színén.

Égető lángja

húsomba mar,

szivárvány árnya

mohón fal.

Eldöntöttem régen,

nem hagyom ezt,

elfeledem szépen,

ha ő is elereszt.

Hihetően hazug

és számomra igaz,

zárt kapuk mögött

nem lelek vígaszt.

Feledni akarlak,

de nem ereszt szemed,

gyógyír nélkül maradnak

a lélekmaró sebek.

Régen nem kellettél,

mégis zokog szívem,

távolba révedtél,

és elmentél, érzem.

Miért fáj mégis,

nem értem magam,

jobb lesz nekem is

elfeledni nyaram.

Ég veled, drága,

ne nézz vissza már,

lázas szívem árnya

megváltást hozz rám.