Címtelen:

Ha belém nézel

Hideg szívre lelsz,

bármit is érzel

Nem érdekelsz.

Talán menned kéne,

Dacolni a faggyal,

De a peremre érve

hagyj a szavakkal.

A hangok a fejemben

Áttörésre kérnek,

bár itt a jelenben

Még maguktól is félnek.

Elvakítva szemem

Elkap a hév,

Égeti kezem

a karmazsin vér.

Lelkedbe érve

Alkonyul a nap,

A tegnap sérelme

megtorlást kap.