Volt egyszer egy lány,
Aki álmaiból felépített
Kastélyában éldegélt,
S volt egyszer egy szélvihar
Mely romba döntötte azt.

S a lány a romok alá szorult,
Segítségért kiáltott volna
Ha nem forrnak torkára szavai.
S lelkének néma sikolyát
Senki nem hallotta meg.

. . . . . . . .

Na ez... ez nem tudom, mi lett. Talán egy nagyon picit magamat látom ebben a lányban...