Létezésem okát
keresve keresem,
Az élet fájdalmát
szívemen viselem.

Úttalan utamon
vonszolom a testem,
Vánszorog valahol
utána a lelkem.

Könnyeimnek nyomán
sárral vegyül a por,
Feltámad az orkán,
s elver ezer a zápor.

Meg mégsem állhatok,
terheim cipelem
S ha össze is roskadok,
legalább élhettem...