Lelkem lassacskán kettészakadt,
szívem pedig rég messze szaladt.
Mégis üldözőbe vettem serényen,
hogy üres mellkasomba visszatérjen.

Nem veszíthetem el a szívem,
mert akkor magamat is elveszítem.
Ha félholt is vagyok, az csak egy fél;
a másik felem még nagyon is él.

Könnyeim sarában talpig mocskos leszek,
a futástól kifulladva vízért epedezek.
Látom, mozog valami az út porában,
rohanni kezdek ezért szaporábban.

Szívem az – véresen vergődik,
szemem rögtön könnyekkel telik.
Megemelem a szívem, kezemben meglapul;
s visszateszem mellkasomba artériástul.

▪

ez... ez egy elég fura vers. nem tudom, honnan jött – csak úgy jött.