Lehet a fájdalom néha gyönyörű,
S olykor a bánat nem is oly szörnyű,
És lehet az öröm néha keserű,
Ha ott köröz feletted millió keselyű,
Kik csakis arra várnak, mikor ér kudarc -
S arcod máris egy fájdalmas arc.

De erős vagy, mutasd meg nekik,
S lelkedet többé le nem győzhetik.
Sebeid alakítsd át bölcsességgé,
S a csalódást tapasztalattá,
Lelked legyen csakis a reményé,
Így válhatsz csak igazán boldoggá.

Csak lépj tovább, csak menj előre,
Az élet nem vár mindenkire.
Hol fájdalmat látnál, ne nézz vissza,
Sok embernek ez a célja.
Nem mindig fáj a fájdalom,
De fájhat néha a boldogság,
Mely törékenyebb, mint a porcelán,
Ne állj meg, kérlek, csak menj tovább.