Megfakultam.
Akár egy régi fénykép,
Mely még őriz valamit
A régi mosolyokból,
Az érzésekből, a sebekből,
De már mégsem ugyanaz.
Álmaim máglyáján
Hamuvá lettem.

Megfakultam.
Lekoptak rólam az álmosolyok,
Mint régi falról a vakolat.
Csupasz lettem.
Védtelen, és egészen üres.
Mint egy keret, amelyből
Kivették a festményt.