Érzem, hogy szemem
Veletek telik meg.
Mikor fáj a lelkem,
Rögtön megjelentek.

Arcomon szép lassan
Fogtok lecsorogni,
Ellenkezni akartam,
Nem szeretnék sírni.

Ó, de parancsolni
Nektek nem tudok,
Nem bírok gátat szabni,
Miután megindultok.

De legalább itt vagytok,
S nem vagyok egyedül,
Mint forró kis patakok
Nyugtattok szüntelenül.

Kicsiny, hű társaim,
Bajban velem vagytok,
Állhatatos barátaim,
Soha el nem hagytok.

Ha magányos lelkem,
Ti vigasztaltok,
Csak ne kéne szégyellnem
Ó, azt, hogy sírok...

Kénytelen vagyok
Visszatartani,
Hogyha nem akarok
Mások előtt sírni...