Hiába a segélykérés, hiába a szavak,
Vérem sejtes elemei megint jéggé fagynak.
Hiába a sikolyok és hiába az élet,
Ereimben immár nem más, bú és baj zenélnek.

Hiába a lélegzet, ha folyton bennem reked,
Hiába a halál, ha ő sem ad menedéket.
Hiába a kacajok és hiába a mosoly,
Ha számból már mindegyikük hamisan szól.

Hiába a költészet, hiába a sorok,
Ha szavaimból egyszer végleg kifogyok.
Hiába a fájdalom és hiába a bánat,
Melyek már lelkemben kéz a kézben járnak...