Leszáll már az éjszaka
lomhán, észrevétlenül,
Rám borul fekete fátyla,
arcomra holdfény vetül.

Puha, végtelen feketeség
melyen ezüst hold szövi át
láthatatlan tündérként
halovány, fehér fátyolát.

Felnézek a sötét égre,
néhány csillag pettyezi.
S néma feketesége
Lelkemet is betölti.