Csend van, sötét van odakint,
Éj-lepel fed el megannyi kínt

Csend van, és sötét van már,
Aludni tért minden madár

Láthatatlan árnyak
Sötétben lopva járnak,

Szívek búja sóhajokként
Ellepik az éjnek csendjét

Párnába fojtott könnyek
Sok csendet megtörnek

Mégis, kint némaság sikolt
Ezüst érmeként süt le a Hold,

Bekúszik az ablakokon,
Megül a szunnyadó arcokon

Őrzi nyugodt álmukat,
Vagy fájó fulladásukat

Látja ezernyi szív álmát,
Gyötrelmét s hallja kiáltását

Sötét van, sikolt az éj némasága,
S a reggel még várat magára.