Egyszer minden kudarc, minden vereség
Elnyeri az életben méltó értelmét,
Mert minden elhullajtott könnyem,
Elfojtott fájdalmamra emlékeztet engem,
Mikor a reménytelenségbe belefulladva
Úgy érzem, zuhanok egy sötét szakadékba..

De örökre belevésem az agyamba,
Hogy semmi sem történik hiába -
Mert fölöttem a ború egyszer majd eloszlik
És egész lényemben új erő burjánzik,
Lelkemben hajnalként köszönt be a remény,
Ó, a legszebb isteni jótétemény.

És addig, mikor minden csalódás csak bánt,
Mikor a sötét keserűség mély verembe ránt,
Mikor a reménytelenség tengerként önt el,
Vagy a haragom bombaként robbant fel,
És megfulladok a tehetetlenség óceánjában,
Rá kell jönnöm, hogy remény mindig van..

Eljön majd az idő, mikor tényleg nagy leszek
Egy halott élet romjai közül felemelkedek,
Mert tudom, egyszerűen tudom,
Hogy a világon nincs az a hatalom,
Amely engem megállíthatna...
Nincs az a fal, mi nekem határokat szabna.

Mert igenis, el fog jönni az a nap,
Mikor elhullott könnyeim felszáradnak,
A győzelem, a diadal mámorában úszva
Gondolok a már emlékké zsugorodó múltra.
A múltra, melynek a jelent köszönhetem,
A múltra, mely nélkül nem lennék senki sem.