Nekem te voltál életem szerelme, függtem tőled s rajongtam érted. Oly kedves és megértő voltál, minden szempontból tökéletes, vagy tán a szerelem vakított el így? Fel sem tűnt, ez az oldalad hol mást bántasz. A kezén s mellkasán nyom, belőlem egy darabot tépet ki, el sem akartam hinni hogy te tetted ezt. Kedvesem.. Mondd, miért árultál el oly hirtelen?

Édesem, miért bántottad törékeny szívem s a lányt ki végig téged védett? Mintha száz éve ismernélek, úgy lepett meg eme pillanat. Szívemben ezer kés, jöjjön még száz viszonzatlan szerelem egy sem ér majd fel hozzád, s a fájdalomhoz melyet te okoztál.

Ismerhettelek volna régebb óta, szerethetlek még ezer éven át, az a kés melyet már százszor megforgattál bennem, túl mélyre hatolt már. S most nézd végig elérő boldogságom, mely késként hatol szívedbe. Kedvesem, bántani sosem akartalak, oly szerelmes voltam, sajnálom eme történet végét s téged mint történet főszereplőjét.