S pont ettől rettegtem, tudtam hogy elveszíthetlek
Felfogni sem tudom, elveszítettelek, nincs többé te és én
Oly üres a lelkem, mióta elmentél.

Rettegett minden porcikám, szemedbe nézve
hangosan felnevettem, éreztem s tudtam minden érzésed,
hallottam minden apró s hangos szívdobbanásod, remegett a lelkem, rettegtem hogy el veszítlek.

Oly üres eme lélek, vacog a szívem
szerettelek, s szeretlek, miért vált
emlékké mely oly kedves volt eme
reszkető szívnek?

S én pont úgy szerettelek, mint senki e világon
Remegett minden porcikám, s felfogni sem tudtam
elveszítettelek, s az emlékeink melegítik remegő szívem
áruld el, miért fáj ez ennyire?

Te vagy minden mi számít, s érted aggódom minden pillanatban, másodperben, sóhajban, remegő kézzel
nyújtom kezem fel, az ég felé, csillagokban kereslek,
pár lépés választ már csak el tőled.

Ajkaim sóhaj hagyja el, elveszítettelek
remeg minden porcikám, úgy szeretlek minden másodpercben, s minden sóhajban, minden lélegzetvételben s boldog pillanatban.

Bár szeretlek minden keserves sóhajban, s minden fájdalomban, szeretlek boldogságban, szomorúságban, minden érzelemben mely eme szív érezhet, vacogó szívvel,
s eme lélek fájdalmas hiányában, szerethetlek e még

csak egy pillanatra..