két rövid
Folyt a tudat, melyről csak én tudok
Kiállt a csend, mely lelkem emészti
Fáj a szem, melyet e könny égeti
Sír a félelem, melyet elfolyt.
Eltűnt s félhomályban, oly halványan
Az ő emlékeiben, még őt láttam
Elvesztem, vele együtt e félhomályban
A tudat nélkül, hogy elvesztünk egy másik világban.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro