Idegtépő eme gondolat, s félő rajtad csattan. Mint egy vulkán, mely kitörni készül. Bár most épp egy vérző szív mélyéből  tőr mely véresen csattan arcodon, de eme kín feléd képzelet, minden történet kezdetén s végén minden haragom szó nélkül  karjaid közt köt ki öleléssel mely lelkemet gyógyítja, majd mintha minden el múlna újra oly szerelmesen dobban eme vérző szív. Kegyetlen átkom, egyetlen viszonzatlan szerelmem, te vagy én egyetlen kedvesem. Szeretőm s mindenem, idegtépő. Bár szeretnél kedvesem, minden sebem el múlhatna egyszer.. S akkor eme szerelem oly csodás lenne mint egy kedves áldás. Egyetlen szerelmem, átkom s áldásom eme csodás világban, szerethetlek e örökké vagy valaki meg töri eme átkot, s eme vulkán kitörhet, békében élhet? Idegtépő eme gondolat.. Ha kitörne, vérző szívem egész utolsó pillanatáig szeretne.