Mintha mindig csak erre vágytál volna,
szabad akaratra s boldogságra, még ha
eme pillanat sose jöhetett el teljesen, erre vágytál, kényszerített boldogságra többé nem vágytál.

Álca voltál, szabad akaratra vágytál,
bár eme megjátszott érzelmek, mintha
sajátaidá volnának, s mintha kötelező volna eme szívből jövő vágy, szabad érzelme.

Mintha kényszerítené eme szív, több szabad akaratra, s kevesebb hamis érzelemre, mely erősödne, szívvel s lélekkel változna eme emberi álca, mintha újra fontosá válhatna eme világban.

Tán újra kiutra találva, eme kilátástalan világban, hol ember embert ítél el, mintha valaha ez változhatna s eme megjátszott emberi érzelem értelme volna eme szív szabad boldogsága.

S hogy bűn e eme rabnak, szabad boldogsága
kételyé vált emberi szívben, ő bűne volt eme érzelem, s mintha  fontossága újra értelmét lelte volna eme kilátástalan világban.