Minden csillag az égen, egyetlen remény eme szívben,
mintha minden szívdobbanás képzelt lenne, egykor viruló virág
napsütötte világ, át váltotta helyét sötét éjszaka haldokló virágokkal, melynek egyetlen fénye csillagos ég.

Világ hol eget s emberi szívét gyógyító, fényt adó remény teli
csillagokkal mely szebb minden éjszakai fénynél, nappal mind ez
emlékké válik, gondolatokkal vajon valóság e eme világ, netán kilátástalan képzelet egy reményekkel teli világ felé?

Gondolatok ezre eme világ felé, évszakok, nappalok, éjszakák
s idő közötti különbség, így válsz eme emberi szívben haldokló emlékké, mint haldokló rózsa napfény nélkül hó esésben.