Szavakat formált ajkaival, hang még sem jött
Mintha arra a pillanatra elveszett volna minden,
arca homályos, hangja eltompult, lelkemet marta
minden hallk szava, szívem elnémult, lelkem kiálltot.

Karjaim magamhoz szólitották, gyengéden ölve
még is oly szorosan éreztem velem van, s óvatosan rá néztem, szemeiben fájdalom csillant, ajkai szavakat formáltak s már tompán sem hallottam.

Mintha kizárta volna szívem minden bántó szavát,
Karjaim közt tartottam, s mintha kötelező lett volna
hallgattam minden apró s hangos szívdobbanását,
mintha ő kérte volna, ne hallgasak rá, érzései oly tiszták voltak.

Rettegtem s magamhoz szorítottam, minden
szívdobbanása felém szólt, éreztem szíve mennyire
retteg, s végül elengedtem, szemeibe néztem s mintha kötelező volna, hallottam szíve egyetlen hangos dobbanását.

Oly hallk volt, még is oly hangos, s csak egy szót hallottam teljesen tisztán, szívem nagyot dobbant, éreztem eme maró érzést, s nem tudtam tovább tartani, egyetlen szó mely túl mélyre szólt.

Szeretlek!