Erdeteti: Arany János: A walesi bárdok

Átirat:

A walesi diákok

Edward tanár, kezdő tanár
Lép lakkcipője talpán:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A velszi iskolánk.

Van-e ott udvar és földje jó?
A portás nagyon kövér?
Jól tettem, hogy idejöttem
Tanári állásért?

S a diák, az istenátka nép,
Oly jó, s nem szertelen
Mint akarom, s nem barom,
Mint egyes helyeken.

Kolléga! valóban életed
Legszebb helyére kelsz:
Gyerek, tanulót, nevelni jót,
Fiút-lányt itt meg lelsz.

S a diák, az istenátka nép
Oly boldog órán, s nem sír
Bár agyuk hallgatva, mint
Megannyi puszta sír.

Edward tanár, angol tanár
Lép lakkcipője alján:
Körötte csend amerre ment,
Mert csöngettek akkor már.

8. C az osztály neve,
Hol aznap reggel dumállt;
Ő most az osztály ura,
A katedra mellé kiállt.

Táblák padok, s fehér falak
Szem-szájnak ingere,
Üvöltő csoport, húsz gyerek bomolt
Hogy nézni is teher;

S mind, amiket e szép suli
Fiút-lány terem;
S mind, ami baj idegtépő zaj
Túl messzi teremben.

Te diák, te diák! hát senki
Hát senki sem figyel reám?
Te diák, te diák!… ti gyerekek!
Fogja be a tanár?

Dumát és sikítást, s mi az ég alatt
Füleknek förtelmes,
Azt hallok én: de értelmes
Mondatot nem, mely helyes.

Ki fiú, ki lány, hitvány gyerek!
Ne szóljon a tanár?
Hol van, ki feleljen angolból –
Elő egy felelő diák!

Egymásra néz a sok gyerek,
A fiatal tinédzser vadak;
Orcáikon, mint félelem,
Sápadt el a harag.

Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik. –
Ajtó melől fehér alak,
Szőke fiú emelkedik.

Itt van, tanár, ki a tanultakat
Elzengi, mond amaz;
S kulcs csörög, gyerek hörög
Amint a közepébe csap.

„Kulcs csörög, gyerek hörög,
Szájunk be nem áll,
Vérszagra gyűl az éji vad:
Friss hús maga, újtanár!

Bevághatjuk szavak ezreit
Melyet agyunk rögtön kiereszt,
De hiszzük jobb ha a mának élsz:
Tanár, nem értheted ezt!”

Az igazgatóhoz! el! igen kemény –
Parancsol Eduárd –
Ha! Leány szó kell nekünk;
S feláll egy ifjú lány.

„Ah! lágyan kél a poshadt szél
Üres agya közepén
Maga siralmas, özvegyek
Panasza jobb ennél.

Ne magolj anyagot, te ott! Megfelelő
Ha az átlagod épp, hogy kettő!…”
S int a tanár. S elérte még
A dirihez menőt.

De vakmerőn s hivatlanul
Előáll harmadik;
Kócos a haj magára vall,
Ez ige hallatik:

„Nincsen itt már senki derék –
No halld meg, Eduárd:
Az angolt ki megtanulná,
Nem él oly walesi diák.

Emlékezz mit hittél, hogy idejöttél –
No halld meg Eduárd:
Átok fejedre minden szó,
Melyet szódogában adnál.”

Meglátom én! – S parancsot ád
Tanár rettenetest:
Röpit írunk fegyelmezésül,
Szerezhettek szép jegyeket!

Dogái szét száguldanak,
Padok-szerint, tova.
Montgomeryben így esett
Az első angol óra. –

S Edward tanár, angol tanár
Döng lakkcipője alján;
Körötte földszint az arca ég:
,,Haszontalan a tudomány?"

Ötszáz, diák mellette elment
És semmibe vette a tanárt:
Egy se bírta mondani
Hogy: Jó napot, Eduárd. –

Ha, ha! mi ez?… nem ezt
Ígérték, nem ezt!
Vagy illetlen dolog lenne,
Ha bosszan engem emez!

Áll néma csend; szó a tanárin bent,
Se künn, nem hallatik:
„Fejére szól, ki szót emel!
Az új tanár őrjöngik.”

Ha, ha! elő beírást, dogát!
Harsogjon nemoriterek hada:
Fülembe zúgja átkait
Az első angol óra…

De túl dogán, túl szódolikon,
Beíráson, karón át:
Ötszáz röhögcséli hangosan
Végig a tanórát.

Köszi az olvasást!