Reggel a telefonom hangos csörgése ébresztett fel. Az éjjeliszekrényről levéve a fülemhez emeltem.

-Igen?-szólók bele rekedtes hangon. 

-Catalina Sanchez! Hol a fenében vagy?-pillanatok alatt kipattantak a szemeim, mikor meghallottam barátném kiabálását a vonal túlsó végéből. Basszus, már ennyi az idő? Kezdek el kapkodni.-Fél óra múlva kezdődik a tárgyalás.

-Tartsd fel őket! -rángatom magamra a ruháim. Legalábbis ami megmaradt belőlük.-Sietek, ahogy csak tudok!-azzal leteszem a telefont és a fürdőbe rohanok. 

-Baj van?-ül fel az ágyon Sebastian és onnan nézi miként rohangálok össze-vissza.

-Cam meg fog ölni. Hónapok óta kitűzték a mai tárgyalásainkat, de kiment a fejemből. -lépek hozzá, hogy elbúcsúzzak.-hívlak, ha végeztem. 

-Kikísérlek. -gombolja be az inget és már sietünk is az autóhoz. 

A volán mögé beülve, Ian lop még tőlem egy csókot a lehúzott ablakon keresztül és már ott sem voltam. A mosoly levakarhatatlan volt az arcomról. A zene üvöltött a hangszórókból. Gyorsan hazamentem, összeszedtem magam, átöltöztem, magamhoz vettem az ügyekkel kapcsolatos iratokat és már siettem is a bíróságra. Alig maradt pár percem odaérni. A tűsarkam visszhangot vert az üres folyosón, ahogy a terem felé siettem. Sűrű bocsánatkérések közepette elfoglaltam a helyem és megkezdődött a tárgyalás.
 Egyszerű dolgunk volt. Cam is nagyon érti a dolgát, így könnyen vettük az elénk gördülő akadályokat. Nagy köztünk az összhang. Az egyetemen találtunk egymásra. Igaz, nem volt nehéz dolgunk, mert egy szobában laktunk a kollégiumban, így hamar jóban lettünk. Sok mindenben nagyon hasonlítunk egymásra. Sokat eljártunk együtt bulizni, előadásuk egymás tanulmányait. Mindig számíthattunk egymásra. Előbb vallanám a testvéremnek, mint Emilyt. Az irodámba mentünk, mert behűtöttünk egy üveg finom édes pezsgőt. Ne nézzetek minket sznobnak. Gondoltunk arra is, hogy nem jövünk ki jól az ügyekből, de megbeszéltük, hogy így is, úgy is felbontjuk az alkalomra.

-Igyunk arra, hogy ilyen fantasztikusan jók vagyunk a szakmában.-vigyorog Cam és felemeli a poharát. Boldogan koccintom össze a poharainkat.
 -Most pedig szépen elmeséled nekem, hogy mivel és kivel töltötted az éjszakát. Remélem tudsz egy nagyon erős kifogást arra, hogy miért késtél el.-dobja el magad a kanapén. Nos. Az éjszaka történtek ott lebegtek a szemem előtt, de annyira zavarba ejtettek a felvillanó képek, hogy fülig vörösödtem és csak vigyorogtam mint a tejbetök. 
-Na neee...-képed el.-Te lefeküdtél vele. A dögös Sebastiannal. Uram atyááám.-sikítozik.
-Psszt.-próbálom csitítani.-Ne kürtöld szét az egész irodában te bolond.-dőlük le mellé

-Végre legalább rendesen elvette a szüzesed.-röhög a saját poénján, de én sem tudtam visszatartani a nevetést.

-De hülye vagy!-játékosan taszítok egyet a vállán.-Te hogy haladsz a jövendőbelid felkutatásával?

-Ne is kérdezd! Múlt héten három randim volt, de egyik pocsékabbul sikerült, mint a másik. Szerintem egyedül fogok megöregedni harminc macskával. És veled.

-Ez igazán szívfacsaró elképzelés. Majd kezembe veszem a dolgokat.

-Azt nem mondd, hogy van még egy Gonzáles fiú.-kerekedik ki a szeme.

-Majdnem.-vigyorgok.-Van egy régi nagyon jó barátja. Ő is a bárban dolgozik. Marionak hívják. Okos, tehetős és elég sármos. Szerintem nagyon jók lennétek együtt. Kapcsolódjunk ki. Beszéljünk még pár haverral és menjünk el valahová a fiúkkal. Idd meg és itt sem vagyunk.-teszem le az üres poharat az asztalra. Felkaptam a mobilom és hívtam egy taxit, ami a bár előtt ki is tett minket. 

Sebastian szemszögéből : 

-...Figyelj tesó, szedd össze a gondoloataidat mert kicsit szét vagy csúszva.-ércelődik Mario.-A kis Caty nagyon elcsavarta a fejed. Mondjuk nem csodálkozom rajta, de vissza kell rángassalak a Földre, mert van egy kis problémánk. A könyvelésben van egy elég nagy probléma. Át tudnád nézni? Szerintem elég csúnyán fej meg minket Pablo. Több tízezres nagyságrendről beszélek...-dobja elém a papírokat. Nagyjából gyorsan átfutottam. Aggaszt, hogy ez eddig fel sem tűnt.
-Rúgd ki. Azonnal. Keresünk egy új embert erre a feladatra.
-Addig mi lesz? Ki fogja ezt is megcsinálni?-járkál fel-alá mérgében.
-Megoldom. Menj igyál valamit.
Mindig van valami gond ami felütheti a fejét. De ilyen az üzlet. Aki hazudik nekem vagy meglop, annak nincs keresnivalója a csapatomban. Nem tűröm el. Nem ez az első ilyen eset, nem is az utolsó, de kijutunk belőle. A többieket kértem, hogy közvetítse ki egy álláslehetőséget és az önéletrazokat küldjék át emailben a jelentkezőkről. A fogaskerekek beindultak az agyamban és csak zakatoltak és zakatoltak, mígnem kopogtattak az ajtómon.
-Gyere.-mondom és becsukom a mappát. Lina lesett be.
-Zavarok?
-Te? Soha. - mosolygok rá mire visszamosolyog és becsukja maga mögött az ajtót.
-Baj van? - áll mellém és az arcom vizslatja. A keze után nyúlok és az ölembe húzom.
-Semmi olyan, amit nem tudnék megoldani.-rajzolok köröket a kézfejére.
-Mario totál ki volt bukva. Gondoltam megnézlek, hátha tudok segíteni.

-Gondunk adódott a könyvelőnkel. Mondtam, hogy rúgja ki, szerzünk mást. De nem áll meg az élet, és addig nem tudjuk, kivel pótoljuk.-nézek gyönyörű szemeibe.

-Mondjuk velem. -von vállat, mintha ez tök egyértelműen lenne.-Mindig jó voltam a költségvetésekkel kapcsolatban. Minek fizessek én bárkinek is ha magam is meg tudom oldani? Úgyhogy akár könyvelő is lehetnék. -mosolyog. 

-Bőven elég dolgod van az ügyészségen, minthogy még a mi ügyeinkkel is te foglalkozz.-mondom és a derekát közre fogom.
-Ez az?-mutat a fekete dossziéra, mire csak bólintok és már fel is nyitotta.-Hűű.-szólal meg egy pár perc után.- Nem tűntek fel ezek a dolgok eddig? Nem kevés pénzt sikkasztott tőletek ez az ember. 
-Tudod, azért fizetek másokat mert, egy nem értek hozzá, kettő nem én akarok azzal foglalkozni. Ez is egy ilyen dolog. 
-De néha nem árt ellenőrizni őket, mert az történik, ami most is. Úgy vannak vele, hogy ha a sokból elvesznek egy kicsit, neked fel sem fog tűnni. De aztán egyre nagyravágyóbb lesz és nem elégszik meg a kicsivel. Még több kell. Adj egy tollat ​​és engedj ide.-bök a székre. 
-Tényleg nincs rá szükség. Egy-két nap és találok valakit.
-Sebastian Gonzáles. Emeld fel a forms hátsódat és hagyj dolgozni.
-Gattina..-hajolok közel hozzá.-Nem bírom ha utasítgatnak. Nem viselem túl jól. Miből gondolod, hogy te ez alól kivételes lehetsz?-akkor pedig a tekintete lejjebb ment. A kendő ért nyúlt, amit viselt. Egy mozdulattal levette és maga mellé tette az asztalra.
-Tyűűha.-kezdi el legyezni magát. -Nagyon meleg van itt.-kezdi el kigombolni a ruháját, végig szemkontaktust tartva velem.
- Catalina. Nagyon rossz vagy. - morgom, mikor kivillantja hófehér csipke melltartóját.-Ha most valaki benyitna, meg kellene ölnöm.-cirógatom meg meztelen bőrét.
-Tarthatsz kiselőadást vagy le is játszhatjuk. - húz még közelebb a nyakkendőmmel. Hogy is ne.
Ajkára tapadok. Szenvedéllyel faljuk egymást, közben a felsője a földre került.
-Csak egy perc. - lihegem és gyorsan bezártam az ajtót.

A folyosón tartunk a többiek felé, de ahogy lépkedett előttem és a nadrág teljesen ráfeszül a fenekére nem bírom ki. Rácsaptam. 
-Héé.-fordul meg nevetve.-Kezdem azt hinni, hogy csak ezért engedtél magad elé. 
-Úriember vagyok Gattina. Tudom mi az illem, nem értem miért látsz bele dolgokat.-karolom át a csípőjét, mire hozzám bújik. A két barátunk éppen a pultnál beszélgettek és ahogy elnéztük nagyon jól érezték magukat. A tömeg nagy volt, a zene hangosan szólt a hangszórókból. Szerencsére szinte mindig teltház van. Remélem ez a Pablo nem tette nagyon tönkre az egészet. Igaza van Linának. Ellenőriznem kellett volna, de annyira mellőztem a dolgaimat, hogy minél többen tudjak vele tölteni. Mario nem csodálom, hogy kibukott, hisz ő helyettesített itt, amíg távol voltam. Apám a családi vállalkozásba is teljesen be szeretne vonni. Eddig csak ,,küldetéseket,, teljesítettem, de ideje jobban beleásnom magam mindenbe. Apám pár éven belül vissza akar vonulni és én leszek a Cosa nostra feje. Nincs tesevérem, szóval nincs más választásom. 

-Hééé tubicáim.-int magukhoz Mario.-Azt hittem már nem is csatlakoztok.-vigyorog mindenttudóan.

-Átnéztük a könyvelést. Mario, had mutassam be az új könyvelőnket.-puszilom meg Linát.

-Aham a könyvelést mi?-löki meg Catalinát, mire ő rá nevet és int a pultosnak és kér egy kör italt.-Remélem végleg maradsz. Benned bízom. 

-Csak ameddig szükséges. Annyi ügyfelem van, hogy ki sem látszódnék a munkából. Ha gondoljátok segítek a keresésben. Ami pedig a munkát illeti, arra gondoltunk Cammel, hogy kiszabadulhatnánk egy kicsit a szürke hétköznapokból és kikapcsolódhatnánk egy kicsit. Egy hétvégét távol tölthetnénk. Távol a várostól. Távol az emberektől. Csak mi és pár hVER z egyetemről.. Egy nyugis helyen. Mit szóltok fiúk?-dől háttal a pultnak.
-Pont most nem hagyhatjuk így itt a helyet Cat.-ellenzi a barátom, de tudom, hogy nagy hibát követ el.
-Mario. Úgy teszek, mintha nem hallottam volna semmit abból, amit mondtál. Azt mondtad bízol bennem. Mire kiteszzük a városból a lábunkat, már mindent elintézek. Az a kis mitugrász ráfázik nagyon csúnyán, hogy meglopott titeket. A kétszeresét kell majd visszafizesse mire az ügy végére érnék, ezt garantálom.
-Na jó! Igaza van...-mosolyoik el, és akkor már tudtam, hogy Catalina megvette.-Benne vagyok!-vigyorog és megissza a pohara tartalmát.
Ittunk pár kört, de aztán a lányok nem sokáig maradtak, hosszú napjuk volt, így az egyik sofőrrel hazavitettem őket. Visszamentem az irodámba és próbáltam én is egy-két dolgot elintézni, mert jön egy nagyobb kábítószer szállítmány a holnapi nap folyamán és ezt az üzletet most fogom lebonyolítani. Utána néztem az eladónak. Mindent is tudni akartam róla. Nem bízhatunk semmit a véletlenre. Én csak ezután mentem haza. Letusoltam és befeküdtem az üres ágyamba.

Az éjszaka hamar elérkezett. Most értünk a kikötőbe, ahol a cserét bonyolítjuk le. A pasas kiszáll a fekete terepjáróból, napszemüveget visel. Karjai végig ki vannak tetoválva tipikus banda tetkókkal. Nem egy izompacsírta, de nem egy alamuszi alaknak látszik. Bólint az egyik emberének, aki erre kinyitotta a teherauto hátulját. Oda léptem és kivettem egy zacskóval. Előkaptam a bicskám és felvágtam. Ellenőriznünk kell a minőséget, ami mint mindig tökéletes volt. Bólintottam. A kocsim csomagtartójához léptem és kivettem az ezüst színű bőröndöt, amiben szépen sorakoztak a zöldhasú bankokban.
-Egy hét múlva, pontosan ugyan itt.
Ezzel az embereim pakolásnak láttak és már ott sem voltunk. A környéken mi terítjük az anyagot. Csak a legjobb, legtisztább anyaggal dolgozunk. Illetve ha már beavatlak titek a piszkos kis üzleteimbe, tudnotok kell, hogy fegyverekkel is foglalkozunk. Apám rengeteg időt és energiát fektetett abba, hogy mindenünk meglegyen és most mindenki felnéz rá. A családunkra. Az emberek rettegnek ha meghallják a Gonzáles nevet. Ezért is választottam annak idején Catalinát. Ő nem rettent meg tőlem. Úgy bánt velem, mint minden ügyféllel. Talán ezért szerettem belé. Nem a pénzem és a hatalmam érdekelte, hanem a belsőm. Esélyt adott, hogy megmutassam több vagyok, mint holmi elcsépelt pletykákban bemutatott valóm. Rengeteget szoktunk beszélgetni. Látom rajta, hogy nem nagyon repes attól, amivel a kenyerem keresem, de nem szól bele. Annyiszor mentette már meg a hátsómat a börtöntől, hogy megszámolni sem bírnám. Erős kötődés alakult ki kettőnk között. Neki csak szólnia kell és én már ott is termek és ez fordítva is így van. Nem hagyott magamra egyszer sem és jelenleg egyetlen dolog van az életemben, ami fontosabb lehet nála az Sarah, a kislányom. Szerencsémre mély kapcsolat alakult ki köztük, ami számomra megadta azt a bátorságot, hogy merészebb legyek ha velem van. Minent bevetek, hogy komolyra fordulhasson köztünk ez az egész, ami megindult. Éppen ezért, megszervezem a legtökéletesebb hétvégét a bandának.Van egy családi nyaralónk a tengerparton, gondoltam az egy megfelelő hely erre a kiruccanásra, amit a csajok terveznek, bár a barátaikat nem ismerem. Ez egy kicsit frusztrál, de ha Lina megbízik bennük, akkor én is. Az ottani bejárónőnk elintézi a ház kitakarítását, valamint bevásáról mindent, amit kértem. Úgyhogy más teendőnk nincs is, mint összeszedni mindenkit.
A házamhoz érve meg sem álltam a garázsig. Szépen leparkoltam az autót, a konyhán keresztül pedig felmentem az emeletre, hogy megnézzem a kis hercegnőmet. Békésen szunyókált a sok plüss állat között. Odaléptem hozzá és lágyan homlokon csókoltam és mentem egyenesen a fürdőmbe. Levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Percekig csak álltam, és folyattam magamra a vizet. Ugyanis Catalina befészkelte magát a fejembe és nem hajlandó egy percre sem eltűnni, ami a koncentrációban okoz problémát. Így is elég az, hogy nem vettem észre, hogy az a kis tetü mennyi pénz sikkasztott tőlünk. De ezentúl minden másképp lesz. Legalábbis azon leszek, hogy az ilyen kártevőket eltávolítsam magam, a barátaim mellől és az üzletből.