Akkor, ott, abban a pillanatban összetört bennem valami. Nem tudom képes leszek e helyrehozni magam belül. Tudok-e olyan lenni, mint régen. Mindenkiben a jót láttam. Az esélytelennek is adtam egy újabb esélyt. Nem volt lehetetlen a számomra. Felnyitották a történtek a szemem. Nem minden fekete és fehér. De szivárvány sincs eső nélkül, nemigaz? Így hát nyugodtam folytattam tovább az életemet, hiszen nem eshettem szét. Elértem, amire mindig is vágytam. Most jön csak igazán a java. Már hivatalos. Mss. Catalina Sánchez kerületi ügyész. Nem csodásan hangzik? Az apám mindenkinek ezzel dicsekszik. Nem lehet lenyugtatni. De ez ugyan úgy az ő érdeme is. Szerencsére mindent tőle örököltem. Nem csak a külsőségekre gondolok. Makacs, kitartó és nem ismer lehetetlent. Ezek és apám támogatása nélkül nem sikerült volna. Estét is rendezett a tiszteletemre, hiába mondtam neki bármit. A szakma apraja-nagyja jelen volt a partin és nem győztem a gratulációkat fogadni. Beláttam, hogy erre a sok pozitív energiára szükségem volt. Erőre kaptam, ami nem is jött rosszul, ugyanis eddig sem panaszkodtam, volt munkám bőven, de most. Szinte megállás nélkül csörög a telefonom. Van egy két ügyem, amit apával együtt képviselek. Az egyik egy kicsit más mint a többi. Egy tag elsőszámú gyanusítottként szerepelt egy ügyben. A felesége öngyilkos lett. Legalábbis ezt állította. Állítólag nem tartózkodott az országban mikor az eset történt. Nem volt szemtanú csak egy búcsú levél a tetthelyen. Az aktát átnéztem tüzetesen, konzultáltam róla az apámmal és eggyet értettünk abban, hogy ezt a nőt meggyilkolták. Aki már látott hasonló ügyet a kiszúrja a szokásos hibákat, amiket általában elkövetnek ilyen esetekben. Itt is ez történt. Így hát felvettük a kesztyűt és szembeszálltunk vele. Tíz évre sikerült csak a hűvösre juttatnunk. Hiába is akartunk többet, nem engedett a tanács. Az étterembe tartok, ahol megünnepeljük a sikerünket. A munkán kívűl mostanában nem nagyon tudtunk időt tölteni egymással, így jónak láttam, hogy legyen egy közös ebéd.

Amint beléptem egy pincér rögtön a segítségemre sietett.

-Jó napot!-köszön udvariasan, mire rámosolygok, mert észreveszem, ahogy apa az egyik asztaltól majd kiesik annyira integet.

-Jó napot! Már várnak.-mutatok az asztalunk felé, mire csak bólint.
Közelebb érve látom, hogy nincs egyedül. Sebastian ült vele szemben nagyon jól elbeszélgettek egymással.

-Sziasztok, -adok mindkettejük arcára puszit két oldalt, majd helyet foglalok.-Sokat vártatok?

-Kicsikém, éppen megrendelem a hely legjobb pezsgőjét. De minden mással megvártunk.

-Azt mondtad, ma találkozód lesz.-fordulok Ian felé, majd kinyitom az étlapot.

-Igen, ott is vagyok.-vigyorog.-Mr. Sánchez megkért, hogy ne szóljak. Meglepi lennék vagy mi.-vakarja meg a tarkóját. Talán zavarban lenne? Neeem. Ő Sebastian Gonzáles. Nem lehet csak úgy zavarba hozni.

-Jajj fiam, ezerszer mondtam már. Hívj Fredericónak.-erre a mondatra félrenyeltem a vizet.-Most mi az Catalina?-néz rám.

-Jaa semmi. Nem tudtam, hogy ekkora cimborák vagytok. A volt vejednek a közel tíz év alatt egyszer sem engedted meg, hogy tegezzen.

-Tisztában vagy vele mi volt a véleményem róla, és ez nem is változott meg. A lábad nyomába sem ért. Rossz volt ezt átélni veled, de jobb lesz higyj nekem. Okos, gyönyörű nő vagy. Nem is akármilyen munkád van. Jön valaki, akit megérdemelsz.-fogja meg a kezem.-Itt van például Sebastian.-oké. Mondanom sem kell, hogy ez mind a kettőnknek milyen zavarbaejtő beszélgetés kezdetét jelenti.

-Meg tennéd, hogy nem kerítősködsz? Köszönöm. És ne hozz kellemetlen helyzetbe minket oké? Ha táplálunk is egymás iránt érzelmeket, vonzalmat azt nem előtted fogjuk megbeszélni.

-Oké, nem szólok bele a dolgaidba. Soha nem tettem nem igaz? Majd csak lesz valahogy. - mosolyog. -Nem gondoltál kivenni pár nap szabadságot? Szünet nélkül csak a munkának élsz. Nem is csinálsz mást. -fogja meg a kezem.

-Tudom, de egyszerűen annyian jönnek segítséget kérni tőlem, hogy nem tudok nemet mondani. Különben is nagyon jó figyelemelterelés. Jól vagyok, nincs miért aggódnod. De viszont farkas éhes vagyok, rendeljünk.-pásztázom az étlapot. Nem tudok választani, így kétféle ételt is rendeltem. A fiúk csak lestek, de nem szóltak semmit.-Sarahval miújság? Arra gondoltam elvinném valamerre kirándulni, persze ha nincs ellenedre.-ez egy teljesen random ötletként tört ki belőlem. Sebastian minden nő álma. Izmos test, sármos, markáns arc és egy igazi gavallér. Nem vagyok vak. Naná, hogy ezt már a legelején kiszúrtam, de eddig nem vehettem róla tudomást. Most viszont ez megváltozott. De nem sietek el semmit.-Biztos örülne, nagyon hiányzol neki, és valljuk be nekem is.-dől előrébb. Oh édes szűzanyám. Libabőrös leszek, ahányszor csak az orromba szökik az illata és szinte mintha áramütés érné a testem. Najó. Eddig a munka mögé bújtam, mert nem tudtam miként viszonyuljak hozzá.
-Ígérem, nem lesz mindig így. Ezek után kicsit több időm lesz. Ami a kirándulást illeti, elmehetnénk az állatkertbe, ha pedig neked sincs dolgod csatlakozz hozzánk. Akár a hétvégén sort is keríthetnénk rá.
-Legyen így. - emeli poharát.Az ebéd után elköszöntünk Iantől, apa pedig hazakisert. Sokáig csak sétáltunk csendben, néztük a mellettünk elsuhanó embereket.
-Ne folytsd el az érzéseid. Akkor olyan megkeseredett leszel mint az anyád.-súgja a fülembe, mire csak egy jót kuncogtunk.-Néha kockáztatnunk kell.
-Nem szeretném, ha ez a kapcsolat ami köztünk van, egy affér miatt megváltozna. Nem ér annyit az egész...
-Tudod apádként ez fura és helytelen kijelentés lesz, de ha tehetné a szemeivel már felfalt volna aranyom. Amióta csak meglátott téged. Higgy nekem.
Egész éjjel a plafont bámultam és egy percet sem aludtam a fejemben kavargó gondolatoktól.

El érkezett a szombat. Felkeltem és lezuhanyoztam. Egy fehér cső toppot és fehér farmer rövidnadrágot vettem fel, hiszen nagy a hőség. Egy halvány, naturális sminket kentem az arcomra amit átlátszó, dinnyés ajakfénnyel egészítettem ki. Felkaptam a napszemüvegem és a kistáskám, bepattantam a terepjárómba. Meg sem álltam a birtokig. A bejárattal szemben parkoltam, ugyanis Sarah már harci felszerelésben vár a lépcső tetején.
-Caaatyy. - ugrik a nyakamba. - Úgy hiányoztál. - bújik hozzám szorosan.
-Te is hiányoztál hercegnő! De ma kárpótollak rendben?
-Okéé. - fut az autóhoz és már be is ült.
-Én is részesülök kárpótlásban? - sétál ki hozzánk a drága édesapja.Lássuk csak. Fehér póló, fekete farmer és hozzá egy fehér sportcipő. Jah és a napszemüveget mondtam? Már csak a szimpla látványától bizsereg az egész testem, így nem igazán sikerült visszaszolnom.
-Csak a jó kislányok részesülnek ebben a kiváltságos ellátásban. - ülök be a volán mögé.Az úton mosolyogva hallgattuk a kis Saraht, ahogy folyton csacsogott. Mindenről. De komolyan. Eszméletlen. Sokat nevettünk jól esett így elengedni magam.A jegyekkel együtt vettünk nassolnivalót, amit a kijelölt állatoknak bátran adhatunk. Körbejártuk az egész helyet, akit lehetett megsimogattunk, megetettünk. Teletömtük magunkat édességgel és egy halom képet készítettünk. Este, mikor haza indultunk a leányzó az első öt percben kidőlt.
-Velem vacsoráznál? Összeütnénk valamit.
-Benne vagyok, erre a sok édességre kell valami normális kaja.-kuncogok. - Taníthatnál egy-két fogást.
-Ezer örömmel.
Hazaérve szépen lefektettük a picit a saját ágyába, mi pedig hatalmunk alá vontuk a konyhát. Ian nagyon otthonosan mozgott a konyhában. Mindenféle hozzávalót tett ki a pultra, megmosta a zöldségeket.
-Gyere. - int magához. - Ezeket vágd össze nagyon apróra, addig elkészítem a tésztát.-Rám ad egy kötényt, szépen lassan beköti a hátamon. Még levegőt is elfelejtettem közben venni. Precízen mindent felaprítottam, ahogy kérte. Utána csak néztem őt. Bámultam, ha jobban tetszik.
-Gattina... Ne csináld ezt. - morogja, miközben nyújtja ki a tésztát.
-Nem tudom miről beszélsz. - kalandozik le a tekintetem a formás hátsójára. Ajkam, beszívom, mert saját magammal bánok el.
-Éppen végigstírőlsz. Ez az én dolgom lenne. - fordul velem szembe. Lassan arcára vezetem a tekintetem. A szemei vággyal és tűzzel teliek. Basszus. Nagyon de nagyon begerjedtem. Muszáj kimennem a fürdőbe kicsit összeszedni magam.
-Mi.. Mindjárt jövök. - habogok össze-vissza, mire csak megdönti a fejét. Olvas bennem. Elém állt és nem tudtam egy lépést sem tenni tovább.
-Jól vagy Gattina?-nyúl az állam alá.
-Öhm.. - nem bírtam értelmes magyarázattal elő állni. Csak makogtam, de a francba. Catalina Sánchez vagyok. Kezembe veszem az irányítást. Lábújjhegyre álltam és megcsókoltam. De semmi válasz. Ezt elcsesztem.
-Basszus. Bocsi, nem kellett volna. Valamit félreértettem. - hadonászok és már sietnék is a bejárat felé, de elkapja a derekam. A konyhapultnak szegez és vadúl viszonozza a csókot. A kezei fedetlen bőrömet cirógatják, míg én a tarkójánál húzom magamhoz még közelebb. Levegő után kapkodva váltunk szét.

-Gattina, akkor lettem volna igazán nagy barom, ha most engedtelek volna kisétálni azon az ajtón.-dönti homlokát az enyémnek.-Nem akartam semmit sem erőltetni. Féltem talán még korai lett volna ha próbálkozom -helyezi hüvelykujját a duzzadt ajkaimra. -Ha tudnád mióta várok erre a pillanatra.

Sebastian szemszögéből:Megtette. Kezdeményezett, szóval zöld utat kaptam. Egy percre nem hittem el, hogy ez tényleg megtörténik, és majdnem el is szaladt. De megfogadtam. Nem engedem még egyszer megtörténni.

-Befejezzük a vacsit?-nézek nagy íriszeibe, amik most úsztak a mámorban. Most még dönthet másképp, de ha nem állunk le azonnal, nem hiszem, hogy tudnék megálljt parancsolni magamnak.

-Istenem..-látom rajta. Ő is akarja. -Utána.-szinte könyörög. Oh istenem. Igen. Pontosan ugyan így érzek. Nem is habozok. Felkapom és meg sem állok a hálóig. Ahol értük, ott csókoltuk egymást. Az ágyra fektettem és azt a kis falat felsőt letéptem róla. Ő pedig már a pólómat húzta át a fejemen. Ez egyáltalán nem mondható lassú tempónak. A maradék ruha is hamar követte a többit. A szenvedély, ami körülvett minket felfoghatatlan volt. Nem bírtam betelni vele. Maszírozni kezdtem gyönyörű melleit, csókoltam a puha bőrét, ahol csak értem. A sóhajaink és nyögéseink töltötték be az egész szobát.

-Basszus. Hallkabbnak kell lennünk, vagy különben a hercegnő beront az ajtón.-Tapadok ajkaira, hátha sikerül kicsit tompítanom a hangokat. -Biztos vagy benne?

-Innen már nem táncolhatsz vissza Sebastian. Érezni akarlak.-dugja nyelvét a számba. Reménykedtem benne, hogy ezt mondja majd. Megsimogattam, meg kellett állnom egy pillanatra. Azt, azt hittem baj ,van. Nedves volt. Ohh de még mennyire.

-Gattina, te mindig ennyire nedves vagy?-csúsztatom be az ujjam, mire egy nyögés tör ki belőle.

-Te tetted ezt velem. Nem éreztem ehhez hasonlót, talán soha ezelőtt.-csak úgy dagadt a mellem, de ezt majd késöbb. Rátapadtam ajkaira és szépen lassan belécsúsztattam magam. A körmeit a bőrömbe vájta. Karmolt, mint egy vadmacska. Próbáltam gyengéd lenni, de így elég nehéz volt visszafognom magam. Lassan, de mélyen jártam ki és be. Míg nem még szorosabbnak éreztem.
-Ian...-sóhajtja.

-Ohh gattina érzem.-még mennyire, hogy érzem a közelgő orgazmusát. Pillanatokkal késöbb pedig én is követtem. A szobába nagy lett a hőség. Mind a kettőnk verejtékben úszott és jó ideig csak a lihegésünket lehetett hallani.

-Na mostmár jöhet a kaja.-néz rám. Csodálatos érzés. Ennyi idő után, végre itt fekszik mellettem.-Tudod, nagyon régóta nem részesültem ebben. Több mint egy éve nem szexeltem. De ez, wáó. Ilyen jó talán még sosem volt.-ül fel, a takarót pedig mellkasához szorítja.

-Gattina. Nem vetted még észre? Minden kívánságod számomra parancs.-hajolok hozzá egy csókért.-Mondd, hogy ez a valóság, kérlek.-simulok tenyerébe.

-Hihetetlen nemigaz?-mosolyog.-Szeretném, ha megpróbálnánk együtt. Nem várhatunk tovább. Túl sok időt pazaroltam el az életemből. Szeretném ha ezúttal ez másképp lenne. Persze ha te is szeretnéd.

-Viccelsz? Akár ma feleségül vennélek ha arról lenne szó.-rántom le róla a leplet, mire apró sikoly szalad ki a száján és a kezével takarja magát. -Az előbb nem voltál ilyen szégyenlős.-cukkolom, mire tetőtől talpig elpirul. -Öltözzünk föl és fejezzük be a vacsit. Kell egy kis energia.-kacsintok rá, mire ha lehet még pirosabbá válik az arca. A szekrényem elé sétál és elővesz magának egy hosszúujjú fehér inget. Nem tudom levenni róla a tekintetem.

-Nincs más választásom. Jössz egy új felsővel.-vágja hozzám az elszakított darabot.

-Ha ugyan ez lesz a sorsa, veszek neked egy rakattal.-vigyorgok, ő pedig elindul előttem.