Boldogan  ülök be a volán mögé. A sok munka meghozta a gyümölcsét, ugyanis ma előléptettek. Kerületi ügyész lettem. Alig várom, hogy elújságolhassam a férjemnek a nagy hírt, hisz mindig is erről álmodtam. A családunkban már nemzedékek óta vannak ügyvédek, így hát nem is volt kérdés, hogy merre megyek tovább. Kiskorom óta figyelemmel kísértem édesapám munkáját. Ahogy a jó győzedelmeskedik a rossz felett. Ezt akartam én is. Segíteni a bajbajutottakon. Gimi után beköltöztem az egyetemre, ahol a szobatársammal hamar közös nevezőre jutottunk és azóta is ő a legjobb barátnőm. Az óráimon kívül egy közeli kávézóban találtam állást, hogy a tandíjat tudjam fizetni saját magam, nem akartam, hogy már az elején apám pénze miatt mutogassanak rám. Rám néznek az emberek és elkönyvelik, hogy gazdag szülő gyermekeként minden az ölembe hullt. De soha nem voltam ez a típusú lány. Ez a húgom reszortja volt. Valahogy sose találtuk meg a közös hangot. Amióta az eszemet tudom nem lehet minket egy légtérben hagyni anélkül, hogy összevesznénk. Emily modellként dolgozik, ő édesanyánk büszkesége. Bármit is nyújtottam az évek alatt, bármit értem is el, sosem voltam olyan jó neki, mint Emily. Úgyhogy nekem az apámmal jobb a viszonyom. Egy hullámhosszon vagyunk. Mindent neki köszönhetek. A kitartásom és a makacsságom kellett ahhoz, hogy elérjek oda ahol most tartok. A felhajtóra értem. A kulcsaimat kerestem, hogy kinyissam a bejárati ajtót, de meglepetésemre az már nyitva volt. A konyhaszigetre letettem a holmijaim, és a nappaliba mentem tovább. A döbbenttől legyökerezett a lábam. A két meztelen alak magukba feledkezve falta egymást.
-Talán zavarok? - mondom kimérten, mire Nic felkapta a fejét és ijedten nézett a szemembe.
-Drágám, te már haza is értél?- habog össze vissza.
-Ne haragudj, ha tudom, hogy a húgomat döngeted a kanapénkon, akkor később jövök!- kezdek el vadul gesztikulálni.
-Had magyarázzam meg! - rángatja magára az alsógatyáját.
-Mit is szeretnél ezen megmagyarázni? Talán Emily véletlen esett a farkadra? - ez az egész helyzet egyre nevetségesebb.
-Mit fújod fel ennyire a dolgokat Cat? Csak szórakoztunk. - tekergeti magát elöttem.
-Szórakoztatok mi? - nem vagyok az a fajta aki felindultságból cselekszik, de valami elpattant. Oda léptem és felpofoztam a drága egyetlen testvéremet. Meghökkent, de már el is kapta a hajam. Rendesen egymásnak estünk, aminek Nic vetett véget.
-Hé. Eresszétek el egymást! - rángatja le rólam Emilyt. - Elment az eszetek? - kiabál velünk.
-Igen! Ezúttal lehet. Kiskorunk óta ezt csinálja. Mindig az kellett neki, ami az enyém volt. De arra nem számítottam, hogy a ribanc húgom téged is el tud venni tőlem. Tudod.. - éles fájdalom nyilalt az arcomba. A szemem körül bizsergett a fájdalomtól.
-Mi a...
-Gondolod meg mit is mondasz rólam. Nem vagyok ám olyan kis primadonna, mint amilyennek hiszel. - az övét a dereka köré tekeri a hatalmas csattal, aminek a nyoma az arcomon is virított.
-Had nézzem meg. - nyúl az állam alá Nic.
-Te csak ne akarj semmit sem megnézni.-taszítom el az érintését. - Tűnjetek el mind a ketten!!
-Nem beszélhetnénk meg? - próbálkozik újra.
-Kifelé! - miután sikerült kitalálniuk, az ajtót kulcsra zártam és lecsúsztam a földre. Mérhetetlen zokogás fogott el. Ki tudja meddig ültem ott összetörve. Nem tudom kiverni a fejemből a látványt... Az elmúlt éveinket kidobta az ablakon egy pillanat alatt. Mindent neki adtam. Sokáig udvarolt annak idején. A kávézóba rendszeresen járt, de mindig csak akkor amikor dolgoztam. Több randira is próbált elhívni, de csak sokadjára mondtam igent. Kitartó volt. Aztán pedig szépen alakultak a dolgok. Két éve jártunk mikor megkérte a kezem, rá fél évre össze is házasodtunk. Azóta pedig mind a ketten sikeresek lettünk a munkánkban és boldogan éltünk. Azt hittem minden rendben van. Igaz az utóbbi pár hónapban egy kicsit túlzásba vittem a túlórákat és nem tudtunk időt tölteni egymással. Mikor végre sikerült, akkor mindig jött a kifogásaival. Végül már nem is közeledett felém. Azt hittem ma ezt is meg fogjuk oldani és minden visszatér a régi kerékvágásba. Eléggé mellélőttem. Ki vánszorogtam a konyhába és felbontottam egy üveg tequilát. Pár pohár után a pillantásom az egyik közös képünkre esett. Leemeltem a falról. Az esküvőnkön készült. Talán nem is voltam soha olyan boldog, mint akkor, abban a pillanatban. Szomorúan végigsimítottam az üvegen, majd dühösen a földhöz vágtam. A szilánkok csörögtek a padlón, ahogy darabjaira tört az üveg. Pont úgy mint a szívem. Kicsit  jobban éreztem magam utána. A feszültséget ki kell adnom magamból. Pontosan. Ugyan ezt tettem az összes létező dologgal ami a kezem ügyébe került. Úgy nézett ki a lakás, mintha bomba robbant volna. De nem nagyon érdekelt. Éppen egy újabb kör tequilát húztam le, mikor kopogtak.  Nem nyitottam ki. Bíztam benne, hogy megunja a dolgot és elmegy..
-Gattina. Tudom, hogy odabent vagy. A kocsid itt áll a felhajtón. Nyisd ki az ajtót. - a legjobbkor. Ismerem már annyira, hogy tudjam nem adja fel. Szóval meg próbáltam az ajtóhoz botorkálni, de megbotlottam a kanapé sarkában és hangos csörömpöléssel kiterültem a folyosón.
-Minden oké? - próbál bejönni. - Miért van zárva az ajtó Gattina? - rángatja a kilincset.
-Nincs baj. Csak kigáncsolt a kanapé.-kuncogok és sikeresen elértem az ajtóig.
-Nem a legjobbkor. - mondom mikor beértünk a konyhába.
-Azt látom. Mi történt?- jár körbe.-Betört valaki? - néz rám. Láttam a szemében, hogy  több dolog végigfutott a fejében mikor meglátta az arcom. Nem tudom milyen lehet. Nem igazán törődtem vele. Aztán pedig a mellettem lévő üvegre esett a pillantása, ami eléggé kiürült a kirhonásom alatt.
-Ittál, Cat? És az arcod. - jön oda hozzám. - Elmondod ki történt? - simítja ki a hajam az arcomból.-Bántott az a barom? - kezd el fújtatni.-Gyere.-leültet a bárszékre, kivesz a fagyasztóból egy zacskó zöldborsót és a konyharuhába csavarva a fájó ponthoz érintette. - Tartsd itt. Most pedig hallgatlak.
-Gondoltam picit átrendezem a lakást. - vonok vállat.-Meguntam.
-Nos hát elég érdekesen csináltad, azt meg kell hagyni.- Nagyot sóhajtottam, mielőtt belekezdtem volna a mesébe.
-Ma előléptettek. Előbb hazajöttem, hogy a sok túlóra után kicsit kettesben legyünk Nic-kel. Meglepetés akadt éppen mind a kettőnknek. Nem volt egyedül. A cafka kishúgommal éppen élvezkedtek a kanapén. El gurult a gyógyszerem. Nem bírtam visszafogni magam, kicsit megtéptük egymást.
-Épp ez miatt vagyok itt. Kerestelek az irodában, de Cam mondta, hogy már rég nem vagy bent, hívtalak többször. Mivel nem vetted fel, rád akartam nézni, hogy minden rendben van-e. Az a kis nyápic pöcs ha egyszer a kezeim közé kerül nem ússza meg a dolgokat. Mindig is jobbat érdemeltél.
-Velem van a baj? - kezdek ismét sírni.
-Ne hülyéskedj. Ez meg se forduljon a fejedbe! Te egy csodálatos nő vagy gattina. Kívűl és belül egyaránt. Mindenki szerencsésnek érezheti magát, aki ismer.
-Most ezt csak azért mondod, hogy jobban érezzem magam. - szipogok.
-Olyannak ismersz, aki bármikor is hazudott neked? Szépségem, mindig őszintén megmondom a véleményem, ezt te is tudod. Majd ez a puhány pöcs is be fogja látni, hogy mit veszített veled.
-Ugyan. Tisztázódott bennem pár dolog, az elmúlt időszakról. Elég sokat voltam az irodában. Folyton csak ígérgettem, hogy több időt szakítok rá... Aztán ez mindig elmaradt, mert közbe jött valami munka. Kiszeretett belőlem, ennyi. - vonok vállat.-Ami történt, azt magamnak köszönhetem. Hogyis nem vettem észre? - nevetek fel szomorúan.
-Fejezd be! Nem magadban kell a hibát keresned. Nic hozott egy döntést. Nem a kettőtök helyzetén javított, keresett egy könnyebb megoldást. Nem férfi az ilyen. Mindig is fontos volt számodra a karriered. Ezt neki is látnia kellett már az elején, mégsem törődött vele. Basszus Cat. A kerületi ügyésszel diskurálok éppen! Ezért güréztél annyit, hogy elérhess idáig. Támogatnia kellett volna, nem pedig vígasztalást keresnie. Bassza meg ő is meg Emliy is. El jött az az idő, hogy magadra is gondolod kell.-elgondolkodtatóak a szavai. Mások problémáit folyton előrébb helyezem a sajátoménál. Így a hullámok most összecsaptak a fejem felett. Csak gyűltek és gyűltek a problémák. El jött az én időm.
-Igazad van! Örülök, hogy itt vagy! Nem is tudom mi lenne velem nélküled! - ölelem meg.-Lehetne egy nagy kérésem?
-Neked gattina bármi!
-Nálad tölthetnék pár napot? Nem hiszem, hogy ép elmével kibírnám itt. - nézek körbe.
-Felőlem végleg be is költözhetsz. - vigyorog.-Sara nagyon fog örülni. Nem győzi kérdezgetni, hogy mikor nézel be hozzánk végre.
-A kis csirkefogó nekem is hiányzik. Szedek össze pár dolgot.
-Amit csak szeretnél. Itt megvárlak.-dől a konyhapultnak.
Nos, ő lenne Sebastian Gonzáles. Igen, igen, az a Sebastian Gonzáles. A cosa nostra trónörököse. Jogosan merült fel bennetek a kérdés, hogy hol kapcsolódik a mi történetünk. Már lassan öt évvel ezelőtt ismertük meg egymást. Szüksége volt egy nagyon jó ügyvédre, ugyanis a hosszú bűnlajstrom, amivel őt gyanusítják ki lett egészítve pár dologgal, ami viszont nem az ő asztala volt. A kikötőben egy az ő konténerei közül, tele volt bevándorlókkal, akiket megtalálta a rendőrök. Felkeresett. Találkoztunk egy párszor ezzel az üggyel kapcsolatban és elmondott mindent. Teljesen megbízott bennem, illetve engem köt a titoktartás. Elég jó emberismerő vagyok, hiszen ez elkerülhetetlen ebben a szakmában. Tudtam, hogy nem ver át. Minden egyéb ügyletéről beszámolt és elhatároztam, hogy segítek neki. Simán vettük az akadályokat és azóta elválaszthatatlan barátság köt össze minket. Számíthatok rá. De nem csak azért mert folyton kihúzom a csávából. Egyszerűen megérzi, hogy mikor van rá a legnagyobb szükségem. Gyorsan Összepakoltam egy kis bőröndbe a kis dolgaimat amikre szükségem lehet, végül pedig belenéztem a tükörbe. Kár volt. Az arcom csupa kék-lila színben pompázott, valamint jól be is dagadt. A telefonomért nyúltam, hogy felhívjam a barátnőmet. Mentsen ki a főnöknél egy kis kötőhártya gyulladással. De nem vette fel. Lesiettem a lépcsőn, ami elég rossz ötletnek bizonyult. A fejem előszőr szédülni, aztán pedig hasogatni kezdett. Sikeresen majdnem összetörtem magamat a lépcsőn is. Szerencsére Ian elég jó reflexekkel rendelkezik.
-Jól vagy?- fogja szorosan a derekam.
-Minden oké. Túl sietősre vettem a figurát.
-Meg állunk a kórháznál. Elég jól bedagadt. Jobb ha megmutatjuk valakinek. Erről nem nyitok vitát, ne is próbálkozz.-el sem engedett egészen addig amíg be nem ültünk az autóba.