1.

Két nappal a kávéházi incidens után, Valtor sokat gondolkodott azon, hogyan tudná felhívni a lány figyelmét, arra a kijelentésére, miszerint hisz abban, hogy léteznek vámpírok. Honnan jutott eszébe az újsághirdetés, maga sem tudta volna megmondani. Egyszerűen bevillant e lehetőség. Egy cetlire lefirkantotta a gondolatait. Majd áthúzta, és újrakezdte. Addig - addig, míg tökéletesre nem sikerült. Felkuncogott, és eszébe jutott Rionard Belotti: az ellenség. Túl járt az eszén, és mielőtt még a másik lépni tudna, megelőzi, és megszerzi magának a lányt. Valtor kilépett a tűző napra a vackából, és elindult a központ irányába, hogy alantas tervét végbevigye. Rioanrd épp ezt tette, mint Valtor. Hirdetést adott fel a lány számára. De számára más célt szolgát. Ő igen is megakarta ismerni a lányt, vámpírként, ő a lány életének részévé akart válni. Ő szeretné szeretni a lányt, testestől lelkestől. Fütyörészve indult el a belváros irányába, elkerülve Valtort.

Két nap múlva Verity vidáman huppant bele a székébe a konyhában, anyja rosszalló pillantásai alatt. Nem rég ért haza, mert a nagyanyja házánál volt, aki pár hónappal ezelőtt halt meg, és egy édes vörös színű macska maradt utána. Édesanyja az újságot olvasta, fejcsóválás és két nevetés közepette. Verity ránézett az anyjára.

– Mi olyan vicces abban az újságban, anyja?

– Az égvilágon semmi, kislányom, csak egyeseknek elment az esze. Hogy milyen eszement társkereső hirdetéseket képesek feladni. Kiváltképp annak a lánynak ment el az esze, aki úgy hívja fel magára a figyelmet, hogy kiabál egy kávézóban. Tudnám, mi járhatott a fejében, hogy egyes férfiaknak, ilyen hirdetés jut az eszébe.

Verity félrenyelt és köhögni kezdett. Pedig azt hitte, hogy a drágalátos unkahúga fogja lebuktatni, erre tessék, egy újsághirdetés lesz az árulója.

– Mik nem vannak? Itt egy másik. Ugyanarról szól, csak egy kicsit másként megfogalmazva. Ráadásul milyen jeligével. Te jó ég!

Verity nem bírta kivárni azt, míg az anyja leteszi az újságot, kikapta a kezéből.

Azzal a lánnyal szeretnék megismerkedni, aki két nappal ezelőtt kiabált, valószínűleg egy rokonával, a belvárosi kávézóban. Rajta egy fehér ujjatlan top, és térdnadrág volt, szemüveget viselt, hosszú barna haja volt. Ha hiszel abban, amiről vitatkoztatok, akkor a válaszod sötét ármány jelégére kérem a szerkesztőségbe.

Míg a másik így szólt:

Annak a lánynak üzenek, aki két napja a belvárosi kávézóban kiabált. Valóban úgy gondolod, hogy léteznek? Ha igen, én megmutatom neked a valót. Válaszod várom Drakula jeligére a szerkesztőségbe.

Verity letette az asztalra az újságot, és elgondolkodva kevergetni kezdte a kávét. Ezek szerint, mégis igaz az a feltevése, hogy léteznek vámpírok? És ha ez az egész hazugság? Ült ott két férfi, akikkel nem foglalkozott akkor, meghallották, amit Tildához vágott, és most jót szórakoznak rajta. De nem? Ennek igaznak kell lennie. Mit tegyen? Mert kétség sem fér hozzá, hogy e két szép üzenet nekiszól. Barbara ránézett a lányára.

– Nem is mondasz rá semmit, lányom?

– Mit mondjak? Lehet nekem is ezt kellene csinálnom, hátha felfedez valaki.

– Ez a leírás, hasonlít rád!

– Jaj, anya, másra is ráillik! Másnak is lehet, barna hosszú haja, barna szeme, szemüvege.

– Neked is van ilyen ruhád.

– Van! Meg másnak is lehet. Lehetett vagy lehettek nyaraló külföldiek is.

– Az igaz!

Fél óra múlva megszólalt a bejárati csengő. Verity ment ajtót nyitni. A mosoly az arcáról percek alatt lefagyott, miután meglátta hőn szeretett unokahúgát az ajtóban. Tilda gúnyos mosollyal az arcán lebegtette meg a lapot a kezében. Verity megfogta a kezét, és berántotta a házba a lányt, majd felfelé terelte a lépcsőn a szobájába. Legszívesebben képen törölte volna unokahúgát, hogy a vigyor leolvadjon a képéről. Az anyja a konyhából kiabált ki.

– Ki az?

– Csak Tilda az, anya.

Alig hogy beléptek a szobába, Tilda máris támadásba lendült.

– Na? Most boldog vagy? Mert semmi kétségem a felől, hogy ez a két, nem is tudom minek nevezzem hirdetés, neked szól.

Rádobta az ágyra az újságot.

– Tégy meg nekem két szívességet! Az egyik, hogy itt ne kiabálj, és pláne ne velem! A másik, hogy hallgass el, ne szólj erről ebben a házban. Nem volt igazam két nappal ezelőtt?

– Nem! Nem volt igazad! Nekem mindig az a véleményem, hogy nem léteznek, ez pedig egy átverés. Két elmebeteg, vagy szex mániás srác meghallotta, ahogy ordibálsz, és főleg hogy miről, gondolta, jó móka lesz. Csak azt ne mondd, hogy válaszolni akarsz rájuk!

– De! Képzeld igen! Válaszolni fogok rájuk. És hallgatni fogsz róla! Világos?

– Neked elmentek otthonról! Értsd már meg, vámpírok nem léteznek!

– De léteznek, igen is léteznek! Itt belül, hiszem, hogy léteznek!

– Nem fogok leállni, vitatkozni veled, erről a témáról. Nem léteznek, csak egy író kitalációi. Bram Stoker formálta meg alakját Vlad Tepesről.

Hirtelen a táskájáért nyúlt, és kotorászni kezdett benne. Verity el nem tudta gondolni, mit keres annyira. Majd papírokat varázsolt elő belőle, és feléje nyújtotta.

– Tessék! Ezt neked hoztam. Ez Bram Stoker könyve, ez pedig Vlad Tepesről, amit a neten találtam. Illetve pár dolog, a vámpírokról.

– Hu de jó! Most menj le a konyhába az anyámhoz, és mondd el neki, hogy a lányának elment az esze, mert a vámpírokban hisz. És ezt elviheted, mert úgy sem fogom elolvasni, mert nem akarok úgy járni, mint a Cujoval, hogy az elolvasása után, illetve már az olvasása közben, nem mertem aludni. És most már nagyon kezd elegem lenni abból, hogy ebben a családban, engem mindenki lenéz, semmibe vesz, nemcsak a családban, de már mindenhol, még a munkaügyi központban is. Én vagyok a diplomás hülye.

– Én nem...

– De igen! Lenézel engem. Lehet, hogy többet imádkoztál, mint én, bújtad a Bibliát, és hiszel Istenben, ezért sikerül neked minden. Tudod, mit gondolok? Hogy engem valaki megátkozott, hogy nekem soha semmi ne sikerüljön. Úgy haljak meg, nincs családom. Vegyük példának a drága unokanővéremet. Csak az általános iskolai végzettsége van, semmi más. És? Még is kell valakinek. Elköltözik egy másik városba, oda is szül egy harmadik gyereket, szabályosan egy lyukban élnek, és ki van lenézve? Persze hogy a kis Verity, a diplomás hülye a családban, mert 30 évesen nincs semmije és senkije. Egyszer azt mondta anyu. Ha megpróbálkoznák az írással, mondjuk könyvírással, aminek persze kicsi az esélye, mert nem tudok fogalmazni, és kiadnák, akkor a nagynéném azt mondaná: Na és? Állása akkor sincs. Hát ebből van nekem elegem. Ha író lennék, akkor is le lennék nézve ebben a családban.

– De hát én nem...

– Kuss! Most én beszélek! És még ezek után azt mered kérdezni, hogy miért épp a vámpírokban, hiszek? Hát ezért!

– Neked tényleg elmentek otthonról. Arra ne számíts, ha bekerülsz a gyogyósok közé, hogy meg foglak látogatni.

– Nem fogok. És te pedig azt ne felejtsd el, amit akkor neked ígértem. Ha átváltoztam vámpírrá, megkereslek...

Tilda dühösen viharzott ki a szobából és a házból is. Verity leült az íróasztalához, és nekiállt megválaszolni a hirdetéseket.

2.

Verity megválaszolta a hirdetéseket, és el is feledkezett unokahúgáról egy kis időre. Nem sokáig tartott a feledése, mert felállt az asztaltól, és meglátta az ágyára hányt könyvet és lapokat. Grimaszokat vágva felvette őket és beleolvasott. Látszott,hogy Tilda össze google-zott hetet – havat. Verity a fejét csóválta az olvasottaktól. Tilda ilyen finomságokat talált a vámpírokról:

A vámpírok félig evilági, félig túlvilági lények, úgy hitték azokból lesz vámpír, akik életükben gonoszak voltak, vagy nem kaptak megfelelő temetést, földöntúli szépségűek, szépségüket az áldozataik becserkészésre használnak fel, nem öregszenek, halhatatlanok, energiájukat a vér ivásával fokozzák, életesszencia számukra, ez táplálja, természetfeletti képességeiket sok vértől eluralkodik rajtuk a bestia. Sokan úgy hiszik, hogy a vámpírok az idő kezdete óta köztünk élnek, az állatvilágban is találkozhatunk vámpírjegyeket mutató állatokkal, ilyen többek közt a nőstény szúnyog, a desmodus rotundus, vagy vegyük alapul Stoker könyvét, amelyben Drakula, farkas, hol, emberi formában jelenik meg, és innen származtatják sokan, hogy a vámpírnak nincs tükörképe. Rendkívüli erővel rendelkeznek, néha repülnek, innen a hit, hogy képesek denevérré változni, mozgásuk annyira halk, hogy a gyanútlan áldozat, csak akkor eszmél fel, ha már késő, mivel hipnotizálásra is képesek, tilos a szemükbe nézni, kizárólag sötétben ügyködnek, szeretnek sötét, dohos helyeken tartózkodni, főleg kriptákban.

Verity arcán egy furcsa mosoly jelent meg, miután elképzelte, hogy unokahúga milyen képet vághatott, mikor e dolgok után kutatott a neten. Megfordította a lapot, ahol Tilda gyöngybetűkkel írt sorai voltak olvashatók:

„Isten létezik, a vámpírok nem léteznek, úgyhogy Torontóban sem. Bomlott elme agyszüleményei. Isten létezik, hisz megteremtette a világot. „ NEM LÉTEZNEK!

Barbara lépett be a szobába, Verity azonnal a háta mögé dugta a lapokat.

– Mit akart Tilda? Összevesztetek? Csak azért, mert úgy kiviharzott, hogy a lába nyoma is füstölgött.

– Csak ezt hozta. – mutatott rá a könyvre Verity. – Azt hiszi, hogy el fogom olvasni a Drakulát.

– Tilda és a Drakula? Azt hittem hívő katolikus.

– -Talán bibliaórai tananyag, a gonosz létezésére. Különben is, ez a könyv, az alapregény a vámpírokhoz. Azért sajnálom szegény Vlad Tepest.

– Ugyan miért?

– Mert róla formálták meg a történelmi Drakulát. Szerintem ő a világ első számú vámpírja.

– Ugyan már! Vámpírok nem léteznek!

– És ha mégis? Ha itt járnak köztünk, és az illetőről nem is sejtjük róla, hogy ő egy vámpír.

– Jaj, lányom! Beszélsz hülyeségeket! Mondtam már,vámpírok nem léteznek. Kell még az újság?

– Kell, anya! – lecsapott az újságra.

Barbara vállvonogatva kiment a szobából. Verity ismételten átfutotta a válaszokat.

Sötét ármány jeligére: A nevem Verity Hartmann. Én vagyok az a lány, aki két héttel ezelőtt, a belvárosi kávézóban kiabáltam azt a bizonyos dolgot, az unokatestvéremnek. Szeretnék veled megismerkedni, minél előbb. Megadtam a telefonszámomat, és az e-mail címemet.

S a második hirdetésre is valami hasonló választ írt. Borítékba tette, megcímezte, és elindult feladni a hirdetéseket. Verity nem is sejtette, hogy milyen hamar választ fog kapni rájuk, s azt sem, hogy az élete fenekestül felfordul.