Harry magához szorított hátulról nehogy neki menjek Julia-nak. Csak a vőlegényem gyorsaságának köszönheti, hogy még él.
- Seth kérlek vidd el Sophie-t.
Nem érdekelt hányan látnak sírni. Nem érdekelt ki lát összeomlani. A könnyeimtől nem láttam.
- Kicsim menj most Seth-tel.-suttogta a fülembe Harry
- Ne hagyd!-zokogtam fel felé fordulva- Kérlek.-ragadtam meg a felsőjét
- Minden tőlem telhetőt megteszek Kicsim. Bízz bennem.-csókolt arcon- Menj kérlek.
Seth óvatosan megfogta a karomat és elvezetett. Egyenesen a házukba vitt. Tara, a kedvese követett minket. Leültettek a kanapéra. Reszkettem a zokogástól.
- Most m..mi le..lesz?-dadogtam
- Megtárgyalják a büntetést.
- Mit kaphat?
Seth és párja sokatmondón egymásra nézett.
- M...mi az?-járattam a szememet kettejük között
- Semmi Drágám!-ült le mellém Tara
Seth időközben lelépett. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de már egy csésze nyugtató teán is túl voltam, mire Harry megérkezett. Gondterhelt arccal nézett rám. Tudtam, hogy nem lesz kegyes a büntetés.
- Fél óra és kezdünk.
- De mit? Mi lesz?
Mintha Tara megérezte volna távozásának idejét, szó nélkül lelépett.
A vőlegényem pedig leült mellém.
- A Tanács úgy döntött, hogy Jasonnek futnia kell.
- Futnia? Nem párbajt kap?-húztam fel a szemöldökömet
- Nem Eperke. Ez annál súlyosabb bűn.
Harry az ölébe húzta kezeimet, ott elkezdte cirógatni lágyan. Ez valamilyen oknál fogva kezdett megnyugtatni.
- Mit jelent ez a futás?-kérdeztem kiszáradt torokkal
- 5 perc előnyt kap, mielőtt Will farkas alakban utána ered az erdőben. El kell jutnia a folyóhoz, ha átkel rajta megmenekül.
- És ha nem?
Adoniszom vett egy hatalmas levegőt és könnyes szemekkel rám nézett.
- Meghal.
Újra elsírtam magamat. A párom magához ölelt, míg én a nyakába bújva csendesen sírtam. Az ölébe húzott, csendesen ringatni kezdett.
- Cssst.-csitítgatott- Most erősnek kell lenned. Tudom, hogy nehéz. Én is átéltem ezt a nagyapámnál.
- Tényleg?-néztem fel rá
- Igen.-simított végig az arcomon- Még gyerek voltam, de a mai napig emlékszem rá.
- Sajnálom.
- Még ilyenkor is engem sajnálsz.
Odahajolt hozzám és megcsókolt. Olyan rég csókolt már meg. Annyi rossz után hiányzott közelsége. Hajába túrtam, másik kezemmel pedig a vállát átkarolva még közelebb húztam magamhoz. Harry pedig a derekamnál fogva tartott.
- Szeretlek Sophie.-suttogta a számra
- Én is szeretlek Harry.
Ez volt talán életünk legintimebb pillanata. Tudom önzőségnek hangzik, de nekem szükségem volt erre a pillanatra. Ő volt az, aki tartotta bennem a lelket.
- Ott akarsz lenni?
- Az indulásnál?
- Igen!
- Akkor menjünk lassan.
Felálltunk, majd kézenfogva elindultunk kifelé.
- Te az alfa párja vagy ne feledd.-hajolt hozzám közel- Ne add meg nekik az örömöt, hogy összeomolsz.
- Fogod a kezem?-pillantottam fel rá a sötétben
- Természetesen.-adott egy gyors puszit a számra
Harry kezét szorítva lépkedtünk az erdő széléhez. A szívem a torkomban dobogott. Már szinte mindenki ott volt.
- A Tanács döntött.-szólalt meg mellettem az alfa- Jasonnek futnia kell. 3 percetek van elbúcsúzni a szeretteitektől, aztán kezdetét veszi a harc.
Jasonhöz szaladtam, a nyakába bújtam.
- Ne félts hugi!-szorított magához
- Vigyázz magadra! Szeretlek!-szipogtam
- Légy erős! Rendben?-simogatta meg a hátamat- És ne csinálj hülyeséget. Harry vigyázni fog rád. Ne engedd el őt!
- Rendben!-szipogtam
Még utoljára megpusziltam magamhoz szorítva. Ezután Harryhez mentem és Gemmát engedtem oda a bátyámhoz. Szívfacsaró volt a làtványuk. Vérfarkasom magához ölelt, én is belé kapaszkodtam. Miatta nem estem csak össze.
Will már vicsorogva várt nem messze tőlünk immáron vérfarkasként.
A gyomrom görcsbe rándult.
- Jason!-szólalt meg Harry- Itt az idő.
A tömeg elcsendesedett körülöttünk. A bátyám odalépett hozzánk és kezet fogott a párommal.
- Vigyázz rá!
- Az életemnél is jobban.
Utoljára megöleltem. Ő pedig elindult az erdőbe.

Halihó Cukorborsók!

Köszönöm a rengeteg levelet és kommentet, szavazatot. Nagyon jól estek szavaitok. Hihetetlenül hálás vagyok nektek ezért!

Ha tetszett nektek ez a rész kérlek szavazzatok és írjatok kommentet!

Puszi&ölelés:
Nola