Kikukucskáltam az ablakon, de sehol senki. Látványosan kivittem a szemetet a kukába. Niall terve az első percben megbukott. Gemma állt meg a ház előtt. Szóval Harry nem bízza a véletlenre. Igyekeztem mosolyt varázsolni az arcomra.
- Szia!-öleltem magamhoz- Te mit keresel itt?
- A gyerekek elmentek otthonról, én meg gondoltam átugrok hozzád!-mosolygott rám
- Ezt jól tetted! Gyere be!
- Biztos nem zavarok?- húzta le a cipőjét
- Tuti!- kiáltottam vissza a konyhából
- Ne haragudj Harry miatt.
- Ne beszéljünk róla Gem!- állítottam le- Nagyon haragszok rá!
- Szeret téged tudod.
- Gemma!-ültem le a kanapéra- A de előtti részek semmit nem számítanak! Az utána lévő részek, na az igen!
Fájdalmas sóhaj hagyta el a száját.
- Tudnod kell, hogy Hazza nem mindig akarta ezt. Ő ebbe beleszületett, aztán az évek során a szívéhez nőtt a falka. Megérett a feladatra. Több tucat ember életéért felelős. Nap, mint nap harcol értünk. Az összetartozásért. Mihelyst bekerülsz a falkába, te is meg fogod érteni.
- Ne akard most belém táplálni, hogy egy szívtelen, önző dög vagyok Gemma! A bátyámról van szó! Te sem cselekednél másként!
- Ebben igazad van!-bólintott
A kényes témát ezennel hanyagoltuk. Tudtam, hogy Gemma hamarosan el fog menni, ki kellett találnom valamit, hogy jó alibim legyen éjszakára.
- Kérsz egy kis teát?-álltam fel
- Igen, de utána mennem kell összeszedni a gyerekeket.
Ez az utolsó esélyem. A konyhában odatettem a vizet főni, majd egy kisebb pohárnyit a földre pocskoltam.
- Mindjárt kész!-kiabáltam ki
- Csak nyugodtan!-szólt vissza
Mivel több évig jég korcsolyáztam középiskolában, az első dolog amire megtanítottak az, hogy kell elesni. Hangos csörömpöléssel és kiabálással értem földet. Nem tört el semmim, a bal karomat magam elé fogtam fájdalmas ábrázattal.
- Sophie!-rontott be Gemma- Sophie, jól vagy?
- Azt hiszem igen, de a karom nagyon fáj!
- Azonnal beviszlek az ügyeletre!
Segített felállni. Elzárta a gázt a tea alatt, majd elindultunk a folyosóra. Szegényt nagyon sajnáltam, de a bátyám élete most fontosabb, mint Gemma lelkivilága.
Szőke hajú barátnőm segített felhúzni a cipőmet, rám terítette a kabátomat, majd kiterelt az ajtón.
- Írok Harrynek!-vette elő a kocsijában a telefont
- Nem kell! Ne aggódjon miattam feleslegesen. Így is baj van köztünk.
- Sophie, kérlek!-nézett rám könyörögve
- Jó!-sóhajtottam
Míg ő Harrynek írt, én is üzentem Niallnak, hogy végülis minden a terv szerint halad.
Az ügyeleten elég sokan voltak, leültettek minket a váróban. 20 perc elteltével megjelent a göndör Adoniszom az ajtóban. Aggódó tekintete hamar összetalálkozott az enyémmel. Sietős léptekkel közeledett hozzánk.
- Kicsim!-guggolt le elém- Mi történt?
- Teát akartam készíteni, de megcsúsztam a kövön, és ez lett belőle. Nagyon fáj!
- Ó, édesem!-csókolt meg lágyan- Most már itt vagyok.-karolt át, mire én tettetett fájdalommal szisszentem fel- Ne haragudj!-kapta el a kezét a vállamtól
- Nem gáz!-haraptam a szám szélébe
30 percnyi ücsörgés után behívtak.
- Bemegyek egyedül!-mosolyogtam rájuk
- Tuti?
- Ühüm!-bólogattam
Nagy levegőt vettem, majd bementem a dokihoz. Most fogok komplett idiótát csinálni magamból. Jár a taps Sophie!

Halihó Cukorborsók!
Itt az újabb rész, remélem tetszeni fog!
Köszönöm a sok kedves kommentet és szavazatot!
Tartsátok meg ezt a jó szokásotokat!
Puszi&ölelés:
Nola

U.i: Tudom, nem Ashley Benson van a képen! ;)