Harold szemszöge:

Miután hazaértem a randinkról madarat lehetett volna velem fogatni. Ezt a lányt nekem teremtették. A mosolya, a gesztusai, a viccei, a nevetése. Teljesen magával ragadott. Már most hiányzott nekem. Pedig még csak most váltunk el. Mintha egy szerelmes kis kamasz lennék. De kit érdekel? Kell nekem ez a lány.

 Ha letusoltam, visszamegyek hozzá Vincentként. Nem is tudom miért mondtam, hogy Vincent vagyok farkasként. Talán, mert a gyerekkori legjobb barátom, aki a mentorom lett később, szintén Vincent volt.

Hiányzik nekem Sophie. Egyre jobban. És Vincentnek is hiányzott.
Vele akartam leélni az életemet. És ebben senki és semmi nem gátolhatott meg. Azt hiszem teljesen belehabarodtam. Nem hiába a mortalom. 
- Harold!-hallottam meg Zayn hangját nem messze tőlem
Eddig tartott a boldogságom. Egy pillanat alatt szétpukkant. Köszi, bárki is nevet most az első sorban, én is téged.
- Mondd!-szólaltam meg anélkül, hogy felé fordultam volna
- Beszélnünk kell!
A házamhoz mentünk. Beléptünk, majd felkapcsoltam a lámpát, Zayn pedig helyet foglalt a kanapén, én pedig vele szemben. Hosszasan hallgattunk, mire fekete hajú barátom megszólalt.
- Jason ma beszélt Victoriával.
- És?
- Revansot akar.
- Behatolt a területünkre az isten szerelmére! Jól tudta hová jön.-csaptam a térdemre türelmetlenül- Tisztában van a törvényeinkkel, ahogy mi is az övéikkel.
- Tudom! Jason most tárgyal vele. Fájdalom díjat javasolt neki. Megkapja Hailey területét Milton mellett.
- Jól van!-sóhajtottam megadóan- Úgy sincs hasznunkra az a terület, sosem használtuk. Remek munka Zayn.
-  Ám van itt még egy problémánk Alfa.
- Micsoda?-vontam össze a szemöldökömet
- Ma reggel megtaláltuk Victoria fiának holt testét. Farkas harapás nyomok vannak rajta. A boncmester most vizsgálja. 
- Hogy micsoda?-pattantam fel- Mi történt? Hol találtátok?

Éreztem, ahogy elönti a düh az agyamat. A legjobb barátomat a nyakánál fogva a falhoz passzíroztam. Próbáltam uralkodni magamon, de mióta Sophie-t ismerem az érzelmeimnek nem tudok határt szabni. Azonnal dühbe gurulok, ha valami fenyegetést érzek. 

- A mi területünkön. A b...boncmester most vizsgálja.-hörögte kétségbeesetten

- Miért nem szóltatok nekem erről?- sziszegtem
- Mert olyan lelkesen készültél a randitokra. Nem akartam elrontani.-köhögött a fojtogatásom alatt- És Wrath is...
- Mi van Wrath-szal?-még jobban megszorítottam a torkát

A feje kezdett egyre jobban vörösödni, inkább elengedtem, nem akartam megölni. Ijedten kaptam el a kezeimet tőle.  Zayn a földre rogyott, kezét a torkához kapta.

- Mi van Wrath-szal?-toporogtam dühösen
- Ő tanácsolta, hogy ne szóljunk, csak most.
Wrath régóta pályázik a posztomra. Többször kihívott párbajra, de mindig én kerültem ki győztesként. Nem tudom meddig kellene vernem, ahhoz hogy észhez térjen.
- Bocsáss meg Haver!-állítottam talpra Zaynt
- Én is így reagáltam volna Harry. Nem gáz. -legyintett és feltápászkodott
- Szóval mi történt?
- Fogalmunk sincs Harold. Ráadásul semleges részen történt. Ha ezt Victoria vagy a Tanács megtudja...
- Engem vonnak felelősségre!-huppantam le a kanapéra döbbenten

- A boncmester holnap reggel tud majd eredményt mondani. Megoldjuk Harry. 

-  A falka mit mond?

- Biztosíthatlak, hogy nem közülünk valóról van szó.
- Ne aggódj Harry senki sem fogja megtudni. Én pedig belső nyomozást indítottam el. Hivatalos eljárás miatt nem támadhatnak minket. A vámpír vadász is segít. 
- Rendben!-húztam össze a számat dühösen
- Wrath-szal meg ne foglalkozz! Már Seth elbeszélgetett vele, mint másod helyettesed.
- Nem kell a pelenka Zayn! Elbánok vele magam is! Nem fogom hagyni, hogy gyengének gondoljon! Holnap elbeszélgetek vele!

És tessék! Egyik baj jön a másik után. Nem is értem mit keresett erre az a kölyök. Illetve ki támadta meg? Meg miért? Wrath mit akar? Miért nem tanul a hibáiból? Ennek nem lesz jó vége.
Zayn a legjobb embereimmel együtt indult keresésnek. Én is utánuk fogok menni, de előtte visszamegyek Sophiehoz. Látnom kell még, hiába alig 2 órája búcsúztam el tőle.
A házához érve hallottam légzését, éreztem szíve dobogását. Mintha egyszerre dobbant volna mindkettőnknek. Nagyon fel volt dobva. Boldog volt, szinte a bensőmbe is éreztem. Minden egyes rezzenését éreztem. Hihetetlen boldogság járt át engem is. Halkan nyüszítettem a terasz alján. Azonnal kivágódott az ajtó, szinte lerepült hozzám.
Sajnos elég hamar ott kellett hagynom őt, mivel Seth jelzett nekem. Természetesen Sophie ebből semmit sem hallott. Egy hirtelen ötlettől vezérelve megnyaltam az arcát. Szegény semmit sem tudott reagálni. Viszont hallottam, ahogy egy Szia-t suttog az éjbe.
A kötelesség, viszont kötelesség. Főleg alfaként. Pedig úgy ott maradtam volna még vele. Csak még egy kicsit. Hallgatni, mit gondol rólam. Hallgatni csak a hangját.
Hajnalig kerestünk nyomokat, az egész területet bejártuk, de sehol semmi nyom. Reggel hullafáradtan dőltem bele az ágyamba. De még félálomban is csak az én Sophie-mra tudtam csak gondolni, miután egy üzenetet elküldtem neki.

Halihó! Nem bírtam ki, hoztam nektek még egy részt. Nagyon szépen köszönöm a szavazatokat és a kommenteket! Édesek vagytok! Baromi sokat jelent nekem!

Puszi és ölelés: Nola

U.i: A hozzászólásokat továbbra is várom! ;)