Kora reggel Jason Mraz bársonyos hangjára keltem. Harry félig rajtam szuszogott. A lábai az enyémre voltak tekeredve, feje a nyakamba volt. Olyan édes volt, ahogy teljesen belém bújt. Az órámra pillantottam, 8 óra.
Lassan indulnom kell a rendelőhöz, hogy 11-re a kórházhoz érjünk.
Fájó szívvel kibújtam oltalmazó karjai közül. A Gemmától "örökölt" ruhákból válogattam. Egy fekete garbót vettem fel farmerral. A hajamat kifésültem, gyors sminket tettem fel az elsősegély pipere táskámból. Nagymamámnak igaza volt. Egy nőnél mindig legyen egy ilyen táska. 

- Hová mész?-kóválygott le utánam Harry a lépcsőn

- Dolgozni kell mennem!-fordultam felé, és megsimogattam bágyadt arcát

- Siess haza!-szontyolodott el, akárcsak egy gyerek

- Igyekszem!-nyomtam egy csókot a szájára

A csók után utánam nyúlt, magához rántott.

- Azt hiszed ennyivel megúszod Sophia Grey?-vigyorgott- Ennyivel nem rázol le!

Elmosolyodtam, és hagytam, hogy megcsókoljon. Imádtam vele lenni. Nagyon hiányzik az a nyaralás. 

- Most már tényleg mennem kell!-lihegtem szájától elszakadva

- Aludj nálam este!-tette hatalmas kezét a derekamra

- De haza is kell mennem! Legalább a ruháimért!

- Annyit megengedek!-kacsintott

Megforgattam a szememet, majd távoztam. Adoniszom a ház elé állt fél meztelen, a nyálam majdnem lecsurrant a földre. Nagyon vissza kellett fognom magamat, hogy elinduljak a munkába, ne pedig az ágyába vele. És ezzel ő is tisztában volt.

- Gonosz vagy Styles!-nyomtam le az elektromos ablakot

- Tudom Grey!-kacsintott- Szeretlek!

- Én is szeretlek!-intettem neki

A rendelő előtt már várt Melissa. Ki sem nyitotta a rendelőt, hanem egyenesen beült mellém.

- Izgulok Mel!-markoltam rá a kormányra

- Jobb utána járni a dolgoknak Soph! És ez a lehető legjobb, amit tehetsz a bátyád védelmében. Már tisztábban fogjuk látni a dolgokat, és esélyt adunk az ártatlanságának. 

- Köszönöm!-fordultam felé mosolyogva

Charlottesville mindössze 1 órányira volt tőlünk. Ez volt a legközelebbi kórház a környéken, ahol nőgyógyászat is volt. 

Egyre jobban izgultam, ahogy közeledtünk az épülethez. Utoljára a repterén voltam itt még a nyár elején. Te jó ég mennyi minden történt azóta velem. Álmomban sem hittem volna ezt. 

Az épület tipikus kórházi épület volt. Néhány járóbeteg és hozzátartozó sétálgatott előtte. A parkoló dugig volt, alig találtunk szabad helyet. Biztosan látogatási idő van. Utoljára akkor voltam itt, mikor kiderült Harry Vincent. Ha belegondolok nevetnem kell. 

- Megérkeztünk!-állítottam le a motort visszatérve a földre

Hátradőltem, igyekeztem összeszedni magamat. 

- Menjünk!-kapcsolta ki magát az asszisztensem

Beleegyezően bólintottam. A portán megérdeklődtük Dr. John West rendelőjének számát. Hamar odataláltunk, alig volt pár beteg a folyosón. Melissa kettőt koppintott az ajtón, egy nagyon morcos asszisztens dugta ki rajta a fejét. Ez tipikusan az a fajta nő, akit zsigerből fejbe vágnál. Szinte éreztem rajta az undort és az emberek iránti gyűlöletet.

- Várják ki a sorukat!

Már majdnem bevágta az ajtót, mikor a lábamat az ajtó útjába raktam le. 

- Fontos! 11-re beszéltük meg az időpontot! Melissa McAdams néven.

- Egy pillanat!-fortyogott a méregtől

Ezúttal hagytam, hogy bezárja előttünk az ajtót. Pár perc múlva egy magas, jóképű férfi állt meg a rendelő ajtajában. Ezen a környéken előírás a csini pofa vagy van valami az itteni vizekben? Itt mindenki jól néz ki, akikkel eddig találkoztam, csak én néztem be a genetikai lottószámokat. Eszem megáll. 

- Szervusztok!-mosolygott ránk kedvesen

Kék szemében huncutság villant fel, barátságos és rendkívül intelligens férfi volt, mint pár perccel később kiderült. Az asztalánál foglaltunk helyet. Melissa szabályosan tördelni kezdte a kezeit. Nagyon zavarban volt a férfitől. Engem nem tudott zavarba ejteni, hisz nekem otthon van az Adoniszom, akit a világ összes kincséért sem adnék oda. 

- Először had mutatkozzam be. Dr. Jonathan West vagyok. De csak John.

- Dr. Sophia Grey!-ráztunk kezet

Kézfogása erős és határozott volt. Ez tetszett, ezek szerint egy egyenes, nyílt emberről van szó. 

- Örvendek!-mosolygott- Melissa említette a telefonban jöveteletek okát. Megtudhatnám miért is érdekel titeket ez a terhesség pontosan?-könyökölt az asztalára

Halihó Cukorborsók!

Sajnálom, hogy nagyon ritkán vannak részek, de remélem tudlak titeket kárpótolni!

Köszönöm a kommenteket és a szavazatokat!

Puszi&ölelés

Nola