- És Harold...
- Harry!-vágtam közbe
Nagyapa szúrós pillantást lövelt felém.
- Mivel foglalkozol?
- Erdő gazdász vagyok!-felelt a fiú büszkén
- Szóval munkakerülő!
- Nagyapaaa!-szóltam rá

- Ez az igazság Csillagom! Nem tudom mi bajod volt Charles-sal. Már tini korodban sem tudtad a helyedet, akkor is azt a csöves Louist választottad!

- Elég ebből!-pattantam fel- Tudod mit? Inkább kiveszek egy szobát a városban, de nem fogsz minket ócsárolni!-csattantam fel

- Sophie kérlek!-fogta meg lágyan a kezemet

- Nem Harry! Éveken át terrorizált! Miatta mentem orvosira, ő kényszerített! De tudod mit Nagyapa? Ott maradok örökre Amerikába. Nem térek haza. A temetésen találkozunk!

Nem érdekelt. Gyűlöltem, hogy ilyen rondán bánik velem az öreg. Semmi joga, hogy beleszóljon az életembe. Fogalma sincs arról miken mentem keresztül. Dühömben bevágtattam a minibárba és két pohár tequilát lehúztam.

- Henry!-kiáltottam el magamat

Tudtam, hogy ez a kotnyeles komornyik mindent kihallgatott. Nem tévedtem. Pillanatokon belül megjelent. 

- Hívott Miss?

- Adj egy szál cigarettát!-parancsoltam rá- Kérem!

- Azonnal!-bólintott

Nem mert ellenkezni, tudta, hogy igazam volt végig. Szabályosan kikaptam a kezéből a szálat és kimentem a teraszra. Az első slukktól megszédültem, de nem érdekelt.

- Sophia!-lépett ki mögém Harry- Azt dobd el kérlek!

- Harry-sírtam el magamat- Ne haragudj!

- Miért tenném?

- Mert egy idióta a nagyapám! Sajnálom!

- Nem te tehetsz róla Kincsem!-simogatott- De azt viszont dobd el kérlek!

- Jó!-szívtam belőle egy utolsó slukkot
- Nem így gondoltam!-csókolt a nyakamba

Másnap délelőtt Harryvel és nagyapámmal az oldalamon mentünk be az őrsre. Onnan rendőri kísérettel mentünk át a patológiára.
Borzalmas volt a nagynénémet ott látni az asztalon. Falfehér bőre, színtelenné vált haja a szívemet facsarta. Nemrég még egy életvidám, mindig nevetős, vicces nagynéni volt. Most pedig itt fekszik élettelenül, mintha sosem élt volna. Elsírtam magamat, miközben a papírokat írtuk alá.
- Mi történt?-szipogtam
- Rabló támadás, legalábbis eddig.-felelte a rendőr
Az őrsön minden kérdésre válaszoltam. Kemény 1.5 órát ültem bent a rideg szobában. A főtörzsőrmester adott egy pohár forró teát, amit a kihallgatás alatt szorongathattam. Nagyon megértő és türelmes volt mindvégig. Valószínű azért is, mert velem egyidős a lánya.
- Köszönöm! Ha van még kérdésünk, keressük majd.
- Köszönöm!
Nagyapát hosszabb ideig tartották bent, addig mi elmentünk ebédelni. Ez enyhe túlzás, ugyanis csak az ételemet túrtam.
- Egyél kedvesem!-bízatott Harry- Muszáj! Két kanállal legalább!
- Jó!-sóhajtottam
A temetés volt életem legrosszabb napja. Tetőtől talpig feketében voltam.  Nem ezt érdemelte. Sőt, senki sem ezt a sorsot érdemli. Remélem hamar megtalálják a tetteseket. Nagyapa mindenkit megmozgatott. Minden hatalmát bevetette, ez legyen a javára írva.
- Rohadj meg!-dobtam a telefonomat a kanapére dühösen
- Mi a baj Sophie?-jött be a szobába Nagyapa
- Jason! Nem veszi a telefont. Még csak nem is reagál. Illene itt lennie! Neninek köszönheti, hogy normális gyerekkorunk volt. Ő pedig elárult minket. Ezt sohasem fogom neki megbocsátani.
A temetésre rengeteg ember jött el. A 70%-át nem ismertem. Mindenki odajött hozzánk részvétet nyilvánítani. Harry mindvégig ott állt mellettem, támogatott. Sokszor elég volt, ha csak ott álldogált mellettem, vagy, ha megszorította finoman a kezemet.
- Most már pihenj le Kincsem!-terelt be este Hazza a szobámba- Hosszú napunk volt!
- Igen!-fogadtam neki szót- El nem tudom mondani mennyire hálás vagyok a támogatásodért. Nagyon szeretlek!
- Én is téged Bogaram!
Éjjel sokszor sírdogáltam a magam csendességében. Nem tudom, hogyan tudnám ezt feldolgozni. Borzasztó elveszíteni egy olyan embert, aki egyben volt az anyukád és az apukád. Nem lett volna szabad itthagynom.
Harry szavak nélkül megértett. Maga felé fordított és megölelt. Egy dalt dúdolt halkan, amitől szép lassan elaludtam.

Halihó Cukorborsók!
Itt az újabb rész, nem lett valami vidám töltetű, de ennek is el kellett jönnie!
Remélem tetszett, köszönöm a kommenteket és a szavazatokat!
Puszi&ölelés:
Nola