Másnap az első, amit realizáltam az irtózatos másnaposságon kívül, hogy nem otthon vagyok. Harry aludt békésen mellettem. Tehát nála vagyok újra. Olyan békésen aludt. Olyan angyali volt. Szerettem őt. Teljes szívemből. Az ágyból kikelve az éjjeli szekrényen egy cédulát találtam, amin egy rövidke üzenet állt.
" Ezt vedd be angyalkám, mihelyst felkeltél. Szeretlek. H"
Elmosolyodtam, majd az utasításnak megfelelően bevettem a gyógyszert. Nagyjából mindenre emlékeztem a tegnap estével kapcsolatban. Ez a sors fintora. Mintha mindig részeg lennék az amnéziám miatt. Nem is dühítettem tovább ezzel magamat, inkább bementem a fürdőbe. Letusoltam, majd alaposan fogat mostam. Nem akartam a reggeli alkoholtól és mekis kajától bűzlő szájjal kelteni.
- Jó reggelt!-köszönt rám kedvesen az agyból
Kócos haja homlokára hullott, fáradt szemei csillogtak a fáradtságtól. Félmeztelen testén kivillantak a tetoválások. Mindegyiket imádtam, pedig nem is tudom eredet történetüket.
- Jó reggelt!-másztam be hozzá, majd megcsókoltam- Ne haragudj az éjszakai miatt
- Nem haragszom!-simított végig az arcomon- De ugye tudod, hogy nem fair, hogy te lemosakodva, fogat mosva vagy itt, én pedig büdösen?!
- Áh szóval ez az a szag? Azt hittem valami állat tetem van itt a szobádban!
Harry felnevetett, és azonnal maga alá gyűrt. Kínzó csiklandozás áldozata lettem pillanatok alatt.
- Szóval büdös vagyok!-csikizett
- Nehheeem!-sipítottam- Hagyd abba kérlek!-kacarásztam- Megadom magam! Nem vagy büdös!-nevetgéltem
- Na azért!-dörgölte orrát az enyémhez
Reggelire egy flakon vizet kértem szénsavmentesen. Ebédig tuti csak vizet fogok inni.
- Hogy találtál meg olyan gyorsan?
- A nyakláncod!-bökött a villájával az említett tárgyra- Nyomkövető van benne tudod.
- Tényleg!-csaptam a homlokomra
Elnevette magát.
- Harry?
- Hm?- tömte a száját rántottával
- Én szeretném, ha velem tartanál Angliába. Sokat jelentene nekem, de ha...
- Sophie!-fogta meg a kezemet az asztal tetején- A világ végére is veled mennék!

2 nap múlva:
A reptéren ácsorogtunk a becsekkolásra várva. Jason összesen két üzenetet küldött. Egyikben tényként közölte, hogy elutazik pár napra, hogy túl tegye magát a dolgokon. Komolyan mondom, mintha én tehetnék erről az egészről. Nagyon haragudtam rá. Harrynek köszönheti, hogy nem írtam neki olyat, amit én magam is megbánnék. A másikban pedig részvétet nyilvánított. Azt hittem felpofozom.
- Soph! Soph!-szólítgatott Harry
- Hm?
- Induljunk!-állt fel
- Oké!-bólintottam
Kézenfogva indultunk el az ellenörző vizsgálatra. Tipikus Sophie helyzet állt elő. Ki csipogott be? Na ki? Hát én!
A biztonsági őr mutatta, hogy álljak terpeszállásba, karjaimat oldalsó középtartásba helyezzem. Át matatott, mikor a melltartóm aljánál járt, láttam, ahogy Harry a háta mögött mély levegőt vesz, és visszatartja kitörő nem tetszését.
- Nem baj, hogy itt is átkutatom?
- Már nem!-vontam vállat
Az őr elmosolyodott és tovább engedett. Annyit fűzött hozzá, hogy ez előfordul.
- Feljelenthetném őket! Még csak nem is nő motozott!
- Hazza! Kérlek!-simogattam meg a karját
A gép tömve volt utasokkal. Az ablak mellé kaptam helyet. Harry vállára dőltem, miután elértük a repülési magasságot. A pilóta jó kedvűen köszöntötte az utasokat. Elmondta odakint hány fok van, kb hol járunk és milyen magasan. Már most tudtam, hogy az idő eltolódás meg fog viselni.
- Tessék!-adott Harry egy fülhallgatót
- Köszi!
A telefonján zenéket hallgattunk, majd éreztem, ahogy lassan elnyom az álom. Jól döntöttem, hogy elhívtam magammal. Sokat jelent nekem. Ő volt az én támaszom, védőbástyám.

Halihó Cukorborsók!
Meghoztam estére egy újabb részt! Megjött az ihlet!😄😉
Remélem tetszeni fog nektek!
Kérlek írjatok kommentet és szavazzatok!
Puszi&ölelés:
Nola😘😘