Harold szemszöge:
Az elmúlt éjszaka életem egyik legjobb éjszakája volt. Bár mindegyik éjjelem jó Sophie-val meg kell hagyni. Az én szőke angyalkám ott feküdt mellettem. A takaró a derekáig lecsúszva, keblei fedetlenül tárultak elém. A "zseblámpám" azonnal életre kelt. Nem gondolhatok folyton csak a szexre. Moderálnom kell magamat! Most, hogy Vanessa végleg eltűnt a városból, nyugodtan koncentrálhatok az én Kedvesemre.

Pár nappal korábban:
Vanessa már várt rám, a közös helyünkön. Nagyon kirittyentette magát. Egy fekete miniruha volt rajta, ami köldökig volt dekoltálva, a ruha hossza pedig combközépig ért. Közönséges hatást nyújtott az egész. Haját kiengedte, borzalmasan édes parfümje azonnal megcsapta az orromat. Majdnem sikerült egy hatalmasat tüsszentenem ennek örömére, olyannyira irritálta a legérzékenyebb érzékszervemet. Fogalmam sincs, hogy lehettem vele együtt. Felé közeledve a sminkje is megijesztett. Szemei kihúzva vastagon, vörös rúzs a száján, ami egyáltalán nem illett hozzá. Ezzel szemben Sophie alig hordott sminket, a ruhái jóval visszafogottabbak voltak. Igaza van annak a netes mondásnak. Egy igazi nő a személyiségével hódít. "Bazdmeg Harold elég a feminim vonallal!"-korholtam le magamat.
- Szervusz Harry!-hajolt oda, hogy adhasson két puszit
- Szia!
Muszáj volt eljátszanom a hős lovagot, hogy a tervünk működjön.
- Hogy van Sophie?
Ehhez mindig értett az ócska szajha. A leggyengébb pontomba szúrt azonnal. Belső farkasom odabent tombolt. Ő is széttépte volna legszívesebben. Nyugalom, lesz erre is lehetőségem. Csak türelmesnek kell lennem, ami valljuk be nem az erősségem!
- Jól van!-valaszoltam kis idő után
- Még mindig nem emlékszik semmire sem?
-Nem!-sóhajtottam- Talán sosem fog!
- Kár!-húzta el a száját- De valamiért ennek így kellett törtennie.-karolt belém
Legszívesebben ott folytottam volna bele a vízbe. És most gondolom azt kérdezitek de hát miért ne? Mert a felvételen tisztán látszik, hogy van egy tettes társa. És már ismerem olyannyira, hogy bebiztosítja magát!
- Igen!
- Harold! Én még mindig szeretlek! És most, hogy már nincs Sophie! Mármint nem emlékszik rád és Shawnnal randizgat...arra gondoltam...
- Mire?-kaptam el a kezemet- Hogy te meg én? Szó sem lehet róla! Sophie bármikor vissza emlékezhet rám! Ha kell újra meghódítom!
- Mit tud az a kis szuka? Hm? Mivel különb, mint én? Még csak nem is közülünk való!
Nekem sem kellett több. A földre gyűrtem egy pillanat alatt. Megragadtam a torkánál fogva, és mélyen a szemébe néztem.
- Jól jegyezd meg te utolsó kurva! Sophie az enyém! Senki sem nyúlhat hozzá! Megértetted? Ha megtudom, hogy közöd van az emlékezet kieséséhez megöllek! Megértetted?
- Meg!-köhögte
- Jobban jársz, ha eltakarodsz erről a környékről, mielőtt véletlen baleset folytán meghalnál!
- Ezt vegyem fenyegetésnek Styles?
- Ez csak egy jó tanács!-sziszegtem
Miután faképnél hagytam elindultam a kocsimhoz. Jason termett ott azonnal!
- Te nagyon hülye! Nem a terv szerint haladtál!
- Teszek a tervedre Grey!-ráztam le a kezét magamról
- Imádkozz, hogy ne kapjon vérszemet!
- Nem te voltál ott a parton! Nem a te szerelmed nem emlékszik rád! Fogalmad sincs milyen poklot élek át, amióta amnéziája van! A lényem, akiért bármikor meghalnék nem emlékszik rám és más pedig degradálja, ne képzeld, hogy meg fogom játszani magamat! Örülj neki, hogy nem téptem szét!
- És akkor most mi lesz?
- El fog takarodni a környékről! Tudja, hogy komolyan gondoltam, amit mondtam neki!
- Legyen igazad Styles! Legyen igazad!

Hellóka-bellóka Cukorborsók!
Mivel jött az ihlet meg a szabadidő, gondoltam még egy részt felteszek ma estére nektek!
Remélem elnyeri tetszéseteket!
Kérlek írjatok továbbra is hozzászólásokat!
Puszi&ölelés:
Nola😘