Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

53.

Sophie szemszöge:

Miután felébredtem, hangokat hallottam lentről. A lépcsőn lelépkedve egy halk köszönést engedtem ki magamból. Jason, Zayn és Harry is felém kapták a fejüket. Olyanok voltak, mint a gyerekek, akiket valami rosszaságon kaptak. Jason ragaszkodott hozzá, hogy azonnal menjek vele haza. Az igazat megvallva én itt akartam maradni. Magam sem tudom miért. Talán Harry jelentette nekem a biztonságot, amiért ő talált rám ma reggel.
A férfi örült, hogy vele maradok ma éjjelre. Este azonban el kellett mennie, ezért áthívta a nővérét, és annak gyerekeit. A fiúra emlékeztem, hiszen én kezdtem el az újra élesztését anno a tengerparton. Összeütöttünk közösen egy isteni vacsorát. Gemma rendkívül barátságos lány. Hamar összebarátkoztunk.
- Ha bármi van Sophie, itt leszek a szomszédban!-ölelt meg búcsúzóul
- Köszönök mindent Gemma!-mosolyogtam rá
- Ugyan már! Ez természetes!-kacsintott
Letusoltam, és Harry egyik pólóját vettem fel. Az alsónadrágokat akartam megkeresni, mikor az egyik fiókban egy képre leltem. Ketten voltunk rajta. Egy fesztiválon készülhetett. Csókolóztunk. Azt hittem kiugrik a szemem a helyéről. Együtt voltunk? De miért nem mondta el? Ennyit igazán elmondhatott volna. Akkor én nem maradok itt. De ciki! És most mi lehet köztünk? Szakítottunk? Szeretjük egymást? Ó te magasságos! El kell innen tűnnöm. A mobilomat kezdtem el keresni, de rá kellett jönnöm, azt bizony elhagytam valahol. Tényleg...hol hagyhattam el?
A nappaliban találtam egy vezetékes telefont. Hiába csörgettem Jasont, csak a postafiókja fogadott. Gemmát nem akartam zavarni, ezért visszavettem immáron tiszta ruháimat.
- Hová mész Sophie?-hallottam meg Harry hangját közvetlen mögöttem
Ijedtemben felsikítottam.
- H..haza!-dadogtam
- Miért?-döntötte oldalra a fejét kíváncsian
- Mert kellemetlen, hogy itt vagyok. Nem akarlak zavarni!-haraptam bele alsó ajkamba
- Nem zavarsz! Te vagy az utolsó ember, aki zavar!
- Harry mi volt köztünk?-szegeztem neki a 7 milliós kérdést
- Nem értelek!
- Az...az a kép!-mutattam a komód tetején heverő képet
- Szóval megtaláltad!-sóhajtott gondterhelten
- Igen! De nem akartam! Csak alsó nadrágot kerestem!-pityeredtem el- Ne haragudj!
- Csst!-vont hatalmas izmos karjaiba
- Kérlek! Magyarázd el! Gyűlölöm magamat amiatt, hogy semmire sem emlékszem.
- Nem kell! Erről nem tehetsz!-ült le velem az ágyra.
- Kérlek Harry! Meséld el!
- Jó!-sóhajtott- De Jason ezért meg fog ölni! Szóval, a baleseted előtt mi együtt voltunk. De egy este nyomtalanul eltűntél. A kórházban találtam rád. Nagyon sokáig kutattam utánad. Majd meghaltam az aggodalomtól. Mikor az orvos azt mondta amnéziád van, azt ajánlotta ne zúdítsunk mindent a fejedre. Hátha visszatér magától is a memóriád.
- Szerettük egymást?-néztem csillogó smaragd zöld szemeibe
- Igen!-bólintott- Nagyon!
- És akkor Vanessa?
- Ő az exem. Közel 7 éve szakítottunk. Gyerekek voltunk még. De az a szerelem, amit irántad érzek ezerszer erősebb bármely másiknál. Vanessa nincs többé az életünkben. Ne aggódj miatta! Én csak téged szeretlek Sophia!

Az éjjel csendesen feküdtem az ágyban. A plafont bámultam, már az összes létező bárányt megszámoltam, de akkor sem tudtam elaludni. Szegény Harry mit élhet át. Kedvelem őt. Nagyon is.
- Harry?-szólaltam meg váratlanul
- Hm?-motyogta
- Megkérhetlek valamire?-fordultam felé
- Mond csak!-suttogta
- Megcsókolnál?-böktem ki
A szobában a levegő megfagyott. Szinte tapintani lehetett a feszültséget, amit a kérésem okozott.
- Ne haragudj! Meggondolatlan vol...
Nem hagyta, hogy befejezzem, ajkait az enyémre tapasztotta. Lehunytam a szememet és átadtam magamat az érzésnek. Mintha ezer kislámpa villant volna fel bennem. Kócos hajába túrtam, tarkójánál fogva közelebb húztam magamhoz. Mohón faltuk egymás száját. Levegőért kapkodva váltunk el egymástól.
- Köszönöm!-böktem ki
- Szeretlek Sophie!-simogatta meg arcomat
Elmosolyodtam, majd közelebb húzódtam hozzá.
- Ne haragudj rám, nekem idő kell!
- Mi lenne, ha előről kezdenénk? Megismerhetnél, ha van kedved természetesen!
- Nagyon is!-kuncogtam
Lágy csókot lehelt ajkaimra, ezután nem volt probléma az alvással.

Helló Cukorborsók!
Itt az újabb rész! Remélem tetszeni fog nektek!
Köszönöm a hozzászólásokat, imádlak titeket!
Puszi&ölelés:
Nola😘😘

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro