53.
Sophie szemszöge:
Miután felébredtem, hangokat hallottam lentről. A lépcsőn lelépkedve egy halk köszönést engedtem ki magamból. Jason, Zayn és Harry is felém kapták a fejüket. Olyanok voltak, mint a gyerekek, akiket valami rosszaságon kaptak. Jason ragaszkodott hozzá, hogy azonnal menjek vele haza. Az igazat megvallva én itt akartam maradni. Magam sem tudom miért. Talán Harry jelentette nekem a biztonságot, amiért ő talált rám ma reggel.
A férfi örült, hogy vele maradok ma éjjelre. Este azonban el kellett mennie, ezért áthívta a nővérét, és annak gyerekeit. A fiúra emlékeztem, hiszen én kezdtem el az újra élesztését anno a tengerparton. Összeütöttünk közösen egy isteni vacsorát. Gemma rendkívül barátságos lány. Hamar összebarátkoztunk.
- Ha bármi van Sophie, itt leszek a szomszédban!-ölelt meg búcsúzóul
- Köszönök mindent Gemma!-mosolyogtam rá
- Ugyan már! Ez természetes!-kacsintott
Letusoltam, és Harry egyik pólóját vettem fel. Az alsónadrágokat akartam megkeresni, mikor az egyik fiókban egy képre leltem. Ketten voltunk rajta. Egy fesztiválon készülhetett. Csókolóztunk. Azt hittem kiugrik a szemem a helyéről. Együtt voltunk? De miért nem mondta el? Ennyit igazán elmondhatott volna. Akkor én nem maradok itt. De ciki! És most mi lehet köztünk? Szakítottunk? Szeretjük egymást? Ó te magasságos! El kell innen tűnnöm. A mobilomat kezdtem el keresni, de rá kellett jönnöm, azt bizony elhagytam valahol. Tényleg...hol hagyhattam el?
A nappaliban találtam egy vezetékes telefont. Hiába csörgettem Jasont, csak a postafiókja fogadott. Gemmát nem akartam zavarni, ezért visszavettem immáron tiszta ruháimat.
- Hová mész Sophie?-hallottam meg Harry hangját közvetlen mögöttem
Ijedtemben felsikítottam.
- H..haza!-dadogtam
- Miért?-döntötte oldalra a fejét kíváncsian
- Mert kellemetlen, hogy itt vagyok. Nem akarlak zavarni!-haraptam bele alsó ajkamba
- Nem zavarsz! Te vagy az utolsó ember, aki zavar!
- Harry mi volt köztünk?-szegeztem neki a 7 milliós kérdést
- Nem értelek!
- Az...az a kép!-mutattam a komód tetején heverő képet
- Szóval megtaláltad!-sóhajtott gondterhelten
- Igen! De nem akartam! Csak alsó nadrágot kerestem!-pityeredtem el- Ne haragudj!
- Csst!-vont hatalmas izmos karjaiba
- Kérlek! Magyarázd el! Gyűlölöm magamat amiatt, hogy semmire sem emlékszem.
- Nem kell! Erről nem tehetsz!-ült le velem az ágyra.
- Kérlek Harry! Meséld el!
- Jó!-sóhajtott- De Jason ezért meg fog ölni! Szóval, a baleseted előtt mi együtt voltunk. De egy este nyomtalanul eltűntél. A kórházban találtam rád. Nagyon sokáig kutattam utánad. Majd meghaltam az aggodalomtól. Mikor az orvos azt mondta amnéziád van, azt ajánlotta ne zúdítsunk mindent a fejedre. Hátha visszatér magától is a memóriád.
- Szerettük egymást?-néztem csillogó smaragd zöld szemeibe
- Igen!-bólintott- Nagyon!
- És akkor Vanessa?
- Ő az exem. Közel 7 éve szakítottunk. Gyerekek voltunk még. De az a szerelem, amit irántad érzek ezerszer erősebb bármely másiknál. Vanessa nincs többé az életünkben. Ne aggódj miatta! Én csak téged szeretlek Sophia!
Az éjjel csendesen feküdtem az ágyban. A plafont bámultam, már az összes létező bárányt megszámoltam, de akkor sem tudtam elaludni. Szegény Harry mit élhet át. Kedvelem őt. Nagyon is.
- Harry?-szólaltam meg váratlanul
- Hm?-motyogta
- Megkérhetlek valamire?-fordultam felé
- Mond csak!-suttogta
- Megcsókolnál?-böktem ki
A szobában a levegő megfagyott. Szinte tapintani lehetett a feszültséget, amit a kérésem okozott.
- Ne haragudj! Meggondolatlan vol...
Nem hagyta, hogy befejezzem, ajkait az enyémre tapasztotta. Lehunytam a szememet és átadtam magamat az érzésnek. Mintha ezer kislámpa villant volna fel bennem. Kócos hajába túrtam, tarkójánál fogva közelebb húztam magamhoz. Mohón faltuk egymás száját. Levegőért kapkodva váltunk el egymástól.
- Köszönöm!-böktem ki
- Szeretlek Sophie!-simogatta meg arcomat
Elmosolyodtam, majd közelebb húzódtam hozzá.
- Ne haragudj rám, nekem idő kell!
- Mi lenne, ha előről kezdenénk? Megismerhetnél, ha van kedved természetesen!
- Nagyon is!-kuncogtam
Lágy csókot lehelt ajkaimra, ezután nem volt probléma az alvással.
Helló Cukorborsók!
Itt az újabb rész! Remélem tetszeni fog nektek!
Köszönöm a hozzászólásokat, imádlak titeket!
Puszi&ölelés:
Nola😘😘
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro