Harold szemszöge:
Sophie mellett ébredtem. Te jóságos ég! Mit műveltem? Az a farok Jason, hogy vigyázott rá? Azonnal el kell tűnnöm. Olyan meggyötörten aludt. De még élt. A hely, ahová vittem nem volt messze a házamtól. Immáron felöltözve mentem vissza érte. Az én kis angyalkám koszosan, kócosan ült a szikla tetején. Gyönyörű kék szemei alatt hatalmas táskák éktelenkedtek. De ez is gyönyörű volt rajta. A karjaimba vetette magát. A szívem szakadt meg érte. Bár emlékezne rám. Bárcsak!
Hazavittem az ölembe. Végig hozzám simult, nem ellenkezett. Ha az esze nem is, de a szíve emlékszik rám. A fürdőmbe vittem. A csap pultjára ültettem.
- Engedd meg, hogy lemossam sebeidet Sophie!-simítottam végig az arcán
- Rendben!-suttogta
Engedelmesen levetkőzött és beállt a zuhany alá. Hallottam, ahogy néha-néha felszisszen.
Tusolás után a szobámba tereltem. Ráhasalt az ágyra. A háta nagyobbnál nagyobb vágásokkal rendelkezett. Ezeket mind én okoztam. Nagyot nyeltem, miközben lekezeltem.
- Szerinted hol lehet?-zökkentett ki a hangja
- Nem tudom! Ő tette ezt veled?
- Nem! Vagyis igen, de nem akarattal. Nagyon vigyázott rám!-döntötte oldalra a fejét
- Ez az egy szerencséje!-sziszegtem inkább magamnak
- Köszönöm Harry!-sóhajtott- Vanessa szerencsés lány!
Bólogatni kezdtem, de aztán jutott el a tudatomig. Mi? Mi van Vanessával?
- Mi? Miről beszélsz?
- Vanessáról, a barátnődről!
- Ő nem a barátnőm! Nem vagyunk együtt! Ki mondta neked?-álltam meg a seb kötözésben
- Vanessa mondta!
- A ribanc!-sziszegtem dühösen
"Nekem te vagy a barátnőm Sophie!" Üvöltötte a bensőm. Vanessa állhat emögött az egész mögött. Tuti ő tűntette el Sophie-t. Miért nem jöttem rá erre hamarabb? Azért ilyen kedves hozzá, mert semmire sem emlékszik! Megölöm azt a nőt!
- Harry!-rántott vissza Sophie hangja- Baj van?
- Nem!-ráztam a fejemet- Semmi!
Adtam neki egy hatalmas pólót és egy boxert, majd megreggeliztettem. Készségesen megevett mindent. Annyira hiányzik nekem! De türelmesnek kell lennem hozzá! A mi érdekünkben!
- Ezt vedd be! Fájdalomcsillapító!-nyomtam a kezébe egy szem gyógyszert
- Köszönöm!-vette ki kecses ujjaival a tenyeremből
Egy pohár forró teát megivott, és befektettem ágyamba.
- Nem baj, ha elalszom?
- Persze, hogy nem!-mosolyogtam rá
- Köszönöm!-sóhajtott
Elindultam kifelé a szobából, mikor utánam szólt.
- Harry! Nem maradnál itt, csak amíg elalszom?-ásított közben
- Dehogynem!-siettem vissza
Cipőmet levágtam az ágy mellé, és beültem közvetlen mellé. Tudtam, hogyha a karját simogatom el fog aludni. Be is vált. Mélyen, egyenletesen szuszogott az én kis angyalkám. Egy rövid üzenetet írtam Vanessának.
"Találkoznunk kell! H."
Pillanatokon belül jött a beleegyező válasz.
"Este, a régi helyünkön. H."
Le kell vele ezt zárnom örökre. Sophie és magam miatt is.
Az aranyhajú lány mellettem beszélni kezdett álmában.
- Harry, Harry!-szólongatott- Ne hagyj el kérlek!
A szívem gyors ütemben kezdett el verni.
- Én...én... szeretlek!-suttogta- Kérlek!
Ezután újra elcsendesedett. Tudtam, hogy szeret. Nem felejtett el teljesen. Csak van ott valami, ami miatt emlékszik rám.
A telefonom hangosan felcsörrent. Zokniban trappoltam ki az ajtó elé.
- Mond!-szóltam bele
- Baj van Haver!-szólt bele Zayn
- Mi történt?-szabályosan kapkodtam a levegőt
- Tudok mindent Vanessáról!

Hellóka Cukorborsók!
Ne haragudjatok a késésért, rengeteg dolgom van mostanában, de igyekszem nem elhanyagolni titeket!
Köszönöm a sok-sok kommentet és szavazatot! Nagyon jófejek vagytok! Tartsátok meg ezt a jó szokásotokat!
Puszi&ölelés:
Nola😘😘