- Azt hiszem leráztuk!-néztem a visszapillantó tükörbe
- Csak hiszed! Nem adja fel!-hajtott tovább
- Hová megyünk?-néztem rá kétségbeesetten
- Ahol nem talál rád!
- Mi az, hogy rám? Jason azonnal magyarázd ezt meg!
- Nem tehetem! Majd később!
Olyannyira megrémisztett a hangja, hogy némán sírni kezdtem. A rettegés egyre jobban elhatalmasodott rajtam.
Nem tudom mennyi ideje autózhattunk, de arra keltem, hogy megálltunk. Igen, ha stresszelek alvással oldom meg.
- Szállj ki, Gemma odabent vár!
- Ő meg ki?
- Csak szállj ki!-csattant fel- Bármikor rád találhat!
Tettem, amit mondott. Egy szőke, középkorú lány várt.
- SOPHIEEE!-sikított fel
Pillanatok alatt történt minden. A farkas rám ugrott, és a pulcsim kapucnijánál fogva vonszolni kezdett az erdő felé. Hiába kapálóztam kétségbeesetten, semmit sem tudtam venni. A pulcsimból kibújtam, majd futásnak eredtem. Jasont másik két farkas tartotta fel. A szőke hajú lány-aki Gemma lehetett- bemenekült. A harmadik farkas az ajtó kezdte el vadul kaparni. Be akart jutni minden áron.
A barna farkas újra lecsapott rám. A pólómnál fogva rángatott el. Sikítva és sírva kapálóztam. Most fogok meghalni. Itt az erdőben. Egyedül, egy hatalmas farkas miatt. Jeremy története igaznal bizonyult. A telihold magasan járt. Nem tudtam mennyi lehet az idő. Bárcsak otthon maradtam volna. Bár sose jöttem volna ide.
A hátamat felsértették a fák gyökerei és a kisebb sziklák. Egy idő után már nem éreztem fájdalmat, elnyomta a félelem.
Egy teljesen eldugott helyre vonszolt a hatalmas állat. Elengedett, én pedig feltápászkodtam, a fájdalom nem érdekelt, csak menekülni akartam. Utamat állta. Vicsorogva parancsolt vissza a szikla tövébe.
- Ölj meg!- zokogtam- Ne játszadozz velem!
Alig láttam a könnyeimtől. A farkas pedig az orrával térdre kényszerített. Vártam, hogy megöljön. Ehelyett mancsát a hátamra rakta, teljesen lenyomott a földre, majd félig rám feküdt. Feje az enyém mellett volt szorosan. Mozdulni nem tudtam súlya alatt. Forró testhőmérséklete miatt egyáltalán nem fáztam. Nyalogatni kezdte arcomat, minden könnyemet egyenként nyalt le. A légzésem egy idő után kezdett lecsillapodni. Nem akart bántani. Mintha a kölykét védené.
- Kérlek ne bánts!-suttogtam
Az állat hozzám dörgölőzött. Megnyugodott. Nem vicsorgott, nem morgott. Engem akart csak! Ide akart hozni a kezdetektől fogva.
- Miért hoztál ide?-kérdeztem halkan- Miért kellek neked?-tettem a kezemet a fejem alá, hogy kicsit kényelmesebb legyen a hason fekvés
A farkas ehelyett felkelt, de egyik mancsát a hátamon hagyta biztosítékként, majd felvonyított. Be kellett fognom a fülemet, olyannyira hangos volt. Oldalra fordultam és onnan néztem fel rá.
Vonyítása után visszafeküdt mellém, félig rám is. De súlyával egyáltalán nem nehezedett rám, de mozdulni így sem tudtam. Forró teste és lassú pulzusa olyannyira megnyugtatott, még számomra is fura módon, hogy elnyomott az álom.
Reggel azt hittem csak álmodtam ezt az egészet. Ám rá kellett jönnöm, hogy ez a kemény valóság. Egy farkas elrabolt. Vajon a Nat Geo mit szólna ehhez? Ilyet tuti nem hallottak még!
Körbe nézve az állatnak nyoma sem volt. Egyedül voltam, Isten tudja hol. A pólóm a sebeimhez tapadt, le sem mertem szedni magamról.
- Sophie!-szaladt felém Harry- Hála az égnek megvagy!
- Harry!-omlottam a karjaiba zokogva
- Cssst! Most már minden rendben lesz!- ölelt át óvatosan

Halihó Cukorborsók!
Mivel ritkán rakok ki részt, úgy gondoltam ma megleplek titeket még eggyel!
Remélem tetszeni fog nektek!
Kérlek szavazzatok és írjatok kommentet!
Puszi&ölelés:
Nola❤❤