A sütemény illata mindig is az otthonomat idézte fel. Anya szinte minden hétvégén sütött valami finomat. Az ő receptje alapján készítettem el a szombat esti süteményünket. De mégsem éreztem azt az ízt, amit gyerekkoromba. Hiába a bátyám dicsérő szavai, de én nem éreztem azt. Talán anya szeretete hiányzott belőle. Az egésznapot együtt töltöttük. Nagyon jól szórakoztunk. Túráztunk, motoroztunk, a teraszon ebédeltünk. A farkasnak semmi nyoma nem volt. Biztosan ő is pihen valahol az erdő mélyén. Nem is értem, miért foglalkoztat hol léte, ahelyett, hogy örülnék neki, hogy nincs itt. 
- És a barátoddal mi van? Hogy is hívják? Lewis?
- Louis! És kitettem a szűrét.
- Miért?
- Mert megcsalt.-fintorogtam- Egy tehénnel ráadásul.

- Nem is tudtam, hogy zoofil a csávó.-kacagott fel Jason

- Hogy te mekkora egy....-inkább nem fejeztem be a mondandómat, hanem egy törlőt vágtam hozzá

- Jó, bocsi!-emelte fel a kezét védekezően- Nagyon megviselt?
- 1,5 évig voltunk együtt. Szerinted?
- Elhiszem. Ne haragudj, hogy nem voltam ott akkor melletted.
- Semmi baj! Neked is megvan a magad élete. Amúgy is Simon egy hatalmasat behúzott neki az egyetem kellős közepén.
- Remek srác lehet!-vigyorgott rám
- Az is, csak sajnos meleg.  Viszont imádnivaló.
Ezek után más vizekre eveztünk. Jasonnek tetszett egy lány a városból. Be szeretne majd mutatni neki. Nagyon szépeket mesélt róla. Szerintem a bátyám belehabarodott. Rég láttam ilyennek. Őszintén remélem, hogy legalább neki összejön valami, ha már nekem romokban van a szerelmi életem.
- Viszont, van egy rossz hírem!-sóhajtott fel az este közepén- El kell utaznom pár napra.
- Hová? Miért?
- New Yorkba. Az ügyésszel kell beszélnem. Fontos pont a tárgyalásban. Ezen múlhat, hogy nyerünk-e.
- Mikor mész?
- Holnap reggel. De itt hagyom Harold számát. Bármikor hívhatod, ha szükséged van valamire.
- Nagylány vagyok már Jason!-mosolyogtam rá- Nem kell félteni.
- Jó, csak sosem lehet tudni!-kacsintott- Még a végén házibulit rendeznél.

- Nem tudom ki rendezett a legutóbb is.-kacagtam fel

Legalább 5 éve volt, mihelyst a nagynénénk kitette a lábát otthonról a bátyám azonnal házibulit rendezett, amiknek sosem volt jó vége. Általában a rendőrségen kötött ki a fél brigád. Inkább nem is részletezem tovább. 

Másnap reggel már 6 órakor az autópályán száguldoztam a Mercedessel. Elbúcsúztunk egymástól, megígértettem vele, hogy hívjon, ha megérkezett. Legalább ennyit tudjak róla.
Hazafelé újabb bevásárlást tettem. Halálra fogom itthon unni magamat egyedül. Úgy döntöttem ideje lenne futni egy kicsit a környéken. A testmozgás sosem árt. Futó öltözékben indultam el. A telefonomat a karomra erősítettem, cipőimet szorosan megkötöttem.
4 km-t futottam le összesen. Majdnem összeestem a fáradtságtól, mikor megláttam a házat a távolból. Nem vagyok normális ennyit futni mindenféle edzettség nélkül. Olyannyira megörültem, hogy észre sem vettem egy kiálló gyökeret a földön, ezáltal sikerült oly mértékben hasra vágódnom, hogy a bokám kificamodott. Az arcom felé pedig tuti lehorzsoltam. Gratulálok magamnak ezúttal is. 
- Hogy az a rohadt büdös $#35sdgr- káromkodtam, akár egy kocsis.
Alig tudtam felállni a fájdalomtól. Csak a házig kellene eljutnom valahogy. Próbáltam feltápászkodni, de újra visszaestem, annyira fájt a lábam, pedig nem vagyok egy kényes fajta lányka. 
- Sophie! Jól vagy? - szaladt hozzám a hátam mögül Harry
- Harry! Te, hogy kerülsz ide?-tápászkodtam fel a segítségével
- Jason mondta, hogy elutazik, meg akartalak látogatni, hogy minden rendben van-e. És tessék pont jókor jöttem.-vigyorgott le rám
A szívem gyors ütemben kezdett verni. A tenyerem pedig izzadni kezdett. Nem akarok beleesni, hiszen semmit sem tudok róla. De mégis olyan helyes, hogy belehalooook.
- Kösz!-támaszkodtam a vállára
- Mi történt?-húzott maga mellé, majd a derekamnál fogva tartott meg
-Futni voltam, és most pedig hasra vágódtam. A bokám azt hiszem kibicsaklott.
- Beviszlek!
Menyasszony pózba kapott fel. Ennél cikisebb aligha lehetett volna. Hason fekszem az avarban, az arcom és a kezeim is koszosak. 
- De igazán nem szükséges!-ütögettem lágyan kőkemény mellkasát
- Sophie!-nézett rám morcosan- Ne ellenkezz jó?
- Jó!-sóhajtottam lemondóan-Köszi!

- Ez már jobban hangzott.-mosolygott le rám

Az ő kulcsaival nyitotta ki az ajtót. Jason adta neki, legalábbis ezzel takarózott. A nappaliban letett a fotelba.

- Hol találom a kötszereket?
- Igazán nem szükséges!-tápaszkodtam fel- Ellátom már magamat is!
- Szó sem lehet róla!- nyomott vissza a vállaimnál fogva- Nos?-húzta fel a szemöldökét
- Fürdőben, a tükrös szekrény 2. polcán van a dobozom. Azt hozd le kérlek.
Elmosolyodott, és felszaladt. Néhány perc múlva tért vissza a piros kis dobozommal. A cipőmet lehúzta, a zoknimmal együtt. A bokám rendesen feldagadt, de mivel mozgatni tudtam, ez csak egy ficam.
- Nem lehetek ekkora szerencsétlen!-fintorogtam
- Letisztítom és bekötöm!-előzött meg
- Köszönöm Harry!-mosolyogtam rá bágyadtan
Precíz munkával az utasításaimnak megfelelően járt el. Lenyűgöző volt. Az arcomat és a sebes kezeimet is megtörölgette nedves törülközővel. Odaadóan és óvatosan tisztítgatott. Néha-néha elmosolyodott, mikor találkozott tekintetünk. Én pedig vörös voltam, mint a paradicsom.
- Csinálok neked vacsorát.-állt fel
- Hé!-szóltam utána
- Hm?-fordult vissza felém
- Miért vagy ilyen kedves hozzám?
- Mert megmentetted az unokaöcsém életét. Meg miért is ne? Kedvesnek tűnsz.
- Köszi!-mosolyogtam rá
- Nincs mit!-bólintott
Miközben a konyhában ügyködött, óvatosan kibicegtem hozzá. Nem szerettem egyedül lenni. Felhúztam magamat a pulthoz.
- Mi jót főzöl?
- A specialitásomat!-kacsintott rám, amitől kishíján magam alá pisiltem.
Ez a pasi tuti foglalt. Ilyen nem létezik. Helyes, izmos, gondoskodó és még főzni is tud.
- Kérdezhetek valamit?
- Persze!
- A bátyám azt mondta te idomítod a helyi farkasokat.
- Igen!-fordult felém
- És az egyik napok óta idejár esténként. Miért van ez?
Megállt a kezében a kés. Pár másodperc múlva válaszolt csupán, mintha a válaszon morfondírozott volna eddig. 
- Mert kíváncsi fajta. Bizonyára még nem látott téged.
- Aha!-bólintottam- Csak, mert a frászt hozta rám. Azt hittem megesz élve.
- Nem tenne olyat!-csóválta a fejét bosszankodva- Jól nevelt mindegyik.
- Honnan tudod melyik volt?
- Mert ismerem a farkasaimat. Bizonyára Vincent járt itt. A barna farkas. Ő a legkíváncsibb mind közül.
- Igen!-bólintottam- Legalábbis barna volt.
Harry kuncogott egyet, majd folytatta a főzést, továbbra is nekem háttal állva.
Valami mennyei vacsorát rittyentett. Nem győztem dicsérni.

 Fura módon ő volt az egyetlen személy, akivel úgy tudtam enni, hogy nem voltam ideges. Van sajnos egy olyan rossz szokásom, hogy ha idegenekkel kell étkeznem egy asztalnál nem tudok sokat és jó ízűen enni. Fogalmam sincs miért van így. De Harryvel nem  volt ilyen problémám. Mindent megettem a tányéromról.

- Köszönöm a vacsorát még egyszer!-mosolyogtam rá immáron az ajtóban állva
- Én meg a társaságot!-mosolygott vissza- Jó éjt Sophie! Holnap még átnézek.
- Várlak!-szaladt ki a számon, mire elpirultam- Jó éjt!

Becsukva mögötte az ajtót bebicegtem a konyhába. Kipakoltam a mosogatógépből, majd óvatosan letusoltam és pizsamába bújtam. Ha jól emlékeztem, Jasonnek nemrég volt eltörve a lába. A garázshoz mentem, és voilá ott volt két használatlan mankó. Megtörölgettem, majd a hónom alá csapva rátámaszkodtam. Kibicegtem a garázsból, majd lezártam. Befelé menet újra megpillantottam a farkast. Elég szemrehányóan nézett rám. De miket is képzelek. Hisz csak egy állat. Nem is tud pofákat vágni. Csak beképzelem.
- A gazdád már elment.- szóltam oda neki kedvesen- Igen, kificamodott a bokám. Jó mi? Csak én lehetek ekkora szerencsétlen!-fintorogtam
Pár percig ott álltunk, majd a farkas hirtelen felugrott és támadó állásba helyezkedve nekifutásból átugrott engem. Sikítva rogytam a földre. Azt hittem engem akar felfalni. Óvatosan kinyitottam a szemeimet, Vincent előttem állt, védve engem valamitől. Kisebb-nagyobb sikerrel felálltam mögé. Az út túl oldalát kémlelte. Az üres házat. Legalábbis Jason azt mondta nemrég halt ki belőle egy néni.
- Mit látsz?-néztem én is arra
Vincent válaszként hátranézett rám és az orrával megbökte a mellkasomat, jelezve, hogy menjek be.
- Jó, megyek már!-húztam el a számat- Vigyázz magadra!
Betipegtem a házba, kulcsra zártam az ajtót. Remélem nem lesz baja Vincentnek.