Egy magas, rövid hajú, gyönyörű smaragd zöld szemű férfi volt az.
- Sophie! Ó hála az égnek jól vagy!-sietett oda hozzám
Én elhúzódtam tőle. A férfi meghökkenve nézett rám.
- Nem ismerem magát! Kicsoda Ön?
- A barátod. Harry. Nem emlékszel rám?
- Magának a számát hagyta otthon Jason!
- Tényleg nem emlékszel rám?-könnybelábadt szemeitől a szívem szakadt meg
- Nem!
- Ő meg ki?- bökött a fejével Shawn felé
- Ő mentett meg!
- Shawn Clark!-nyújtotta a kezét Harrynek
- Harold Edward Styles!-ráztak kezet- Köszönjük! Most elmehet!-dörrent rá
- Nem!-vágtam közbe- Shawn végig itt volt velem!
- Hazza!-jött be Jason a kórterembe- Szerintem menj ki egy kicsit!
- De...
- Kérlek!-nézett rá Jason
- Jó!-sóhajtott
Mint egy kivert kutya úgy távozott. Jason beszélt az orvossal. Átmeneti amnéziám van. Bármikor visszatérhetnek az emlékeim, de akár az is megtörténhet, hogy soha. Nagyon reméltem hamar visszajönnek. De ezekre magamtól kell visszaemlékeznem. Nem befolyásolhatnak a körülöttem lévők.
- Itt maradok!-jelentette ki Jason
- Menjetek haza mindketten! Jól vagyok!-csitítottam őket- Majd holnap bejöttök mindketten!
Az éjjel mindenfélét álmodtam. Harryvel, Jasonnel, farkasokról. Biztosan a fájdalomcsillapító hatása az egész.
Pénteken engedtek csak ki. Jason vitt haza, de Harry és Shawn is velünk tartott.
- Isten hozott Sophie!-tárta ki az ajtót Jason
- Köszi!-mosolyogtam- Maradtok vacsorára?- néztem a két férfire
- Persze!-bólintottak
Harry mintha meg akarná ölni a szemeivel a megmentőmet. Igyekeztem figyelmen kívül hagyni ezt a kis közjátékot.
- Hugi, te csak pihenj!
- Jason! Nem amputálták a lábamat, semmi gáz!-lökdöstem el a pult mögül
- Jó!-tette fel a kezét megadóan
- Foglald le a két fiút kérlek!
Felnevetett és távozott a nappaliba. A répa aprítás közben sikerült megvágnom az ujjamat.
- Hé! Minden rendben?-sietett be Shawn
- Persze, csak megvágtam az ujjamat!-kaptam be a sérült részt
- Gyere öblítsük le és ragasszuk le!
- Ugye tudod, hogy én is orvos vagyok?-kuncogtam
- Nem doktornő!-mosolygott rám édesen- De akkor is el kell látni.
- Rendben! A doboz a felső polcon van!
Levette, majd lemostuk az ujjamat és tapaszt tett rá.
- Ígyni! Kész is vagy!
- Köszi!-mosolyogtam rá
Elbűvölő mosolya teljesen magával ragadott. Nagyon helyes férfi volt.
- Itt mi történt?-lépett be Harry Jasonnel a nyomában
- Elvágtam az ujjamat!-mutattam fel a beragasztott ujjamat
- Mély a seb?
- Nem!-ráztam a fejemet- Nem vészes!
A vacsora alatt közömbös témákról beszélgettünk, míg Harryből elő nem jött a rossz zsaru. Folyamatosan faggatta Shawnt. Munkahely, magánélet, hobbi.
- Elég lesz Harry!-szóltam rá
- Én csak érdeklődöm!- nézett rám ártatlan szemekkel- Már az is baj?

- Nem!- csóváltam a fejemet

- Én lassan megyek!-állt fel Shawn

- Kikísérlek!-álltam fel

Ő csak bólintott kedvesen és elköszönt a fiúktól. Az ajtóban állva kínos csend telepedett közénk.

- A héten ráérsz? Van egy írtó klassz kajálda a közelben. Együtt ebédelhetnénk! De nyugi nem randi. Nem akarok rád törni!

Felnevettem zavarodottságán. Harry jelent meg mögöttünk.

- Milyen ebéd?-tette a kezét a vállamra

- Hát-vakarta meg a tarkóját Shawn- Nyílt egy új étterem nem messze innen és gondoltam elhívom Sophie-t. 

- Ez egy kiválló ötlet. Én is szívesen csatlakozom.-mosolygott rám, majd Shawnra.

Gondolom ő nem éppen így gondolta, mikor elhívott. Harry, mint egy féltékeny kiskamasz úgy viselkedett. Nem értettem mire fel. Ha megkérdeztem tőle az este hátralévő részében nem volt hajlandó elárulni mi volt közöttünk. De sejtettem, hiszen vonzódtam hozzá annak ellenére, hogy semmire sem emlékszem. 

- Holnap van kedved sétálni egyet a parton? Régen nagyon szerettél arra járni.

- Rendben!-bólintottam- Hátha előjön néhány emlékem!

- Ez a beszéd!-mosolygott- Jó éjt!-ölelt magához

Viszonoztam ölelését. Valamiért hatalmas biztonságban éreztem magamat. Mintha mindig is összetartoztunk volna. 

Halihó Cukorborsók!

El sem hiszem, ma meg már második helyre ugrottam. Elképesztőek vagytok!

Köszönöm a sok kommentet és szavazatot! Cukik vagytok! Kérlek írjatok kommentet!

Puszi&ölelés: Nola