45.
Az ajtóban egy tőlem pár évvel idősebb, szőke, hosszú hajú nő állt. Kék szemei, mint a viharos tengeré. Mindössze 2cm-vel volt magasabb tőlem. Száján vörös rúzs éktelenkedett. Egyáltalán nem illett hozzá.
- Áh!-húzódott természet ellenesen szét a szája- Dr. Grey! Fáradjon beljebb!-tárta ki az ajtót
- Köszönöm!-bólintottam
A lakás mindössze két szemben álló szobából állt. Az ajtóval szemben pedig a konyha, mellette meg a fürdő és a wc.
- Erre kövessen!-invitált a nappaliba
Csípőjét előttem ringatta. Talán meleg a lány?
A nappaliba vezetett, de a tarkómat ért ütéstől időm se volt szétnézni, nemhogy menekülni. Elsötétült a világ .
- Azt mondtam neked te utolsó gyökér, hogy üsd le! Nem azt, hogy öld meg!-veszekedett egy női hang valakivel
Próbáltam kinyitni a szemeimet, de nem sikerült.
- Jól van na!-védekezett a férfi hang- Véletlen volt!
- Majd én is véletlenül eláslak a hátsó kertben.
Valahol nagy csapást rámért a férfira, mert azonnal feljajdult. A többit viszont nem hallhattam, újra elragadott az álom világ.
Mikor újra kinyitottam a szememet, forgott velem a világ. Oldalra fordultam, és hányni kezdtem. Biztosan agyrázkódásom van. Miután kiadtam gyomrom tartalmát, megtöröltem a számat.
- Végre felkelt a mi kis vendégünk!-trillázott valaki az ajtóban
Odakaptam a tekintetemet, de kár volt, még ebbe is beleszédültem.
- Ki vagy? És mit akarsz?-fogtam a fejemet
- A legrosszabb rémálmod Cica!
- Ne nevezz így!-sziszegtem
- Tényleg elég szép vagy!-mért végig lekezelően- Fiatal, csinos...végülis minden meg van benned Doki, amire Hazzának szüksége van!
- Na jó, én most megyek!-tápászkodtam fel az ágy balesetmentes részén
- Sehova nem mész! Itt maradsz szépen!-termett előttem
- Ó csak azt ne mond nekem, hogy vámpír vagy!-nyígtam fel
- Neem!-kacagott- Én is vérfarkas vagyok, akárcsak Hazza.- kacagott fel
- Hála az égnek!-sóhajtottam- Mit akarsz?
- Fájdalmat! Fájdalmat adni Harrynek, mint amilyet ő adott nekem.
- Mégis miért?
- Mert addig minden rendben volt, míg te nem jöttél te szuka!
Olyan erővel csapott arcon, hogy rázuhantam az ágyra. Ezek után, ha Harry a szájára meri venni, hogy ne tanuljak önvédelmet, kiütöm a bundájából. A dühös, bosszúálló exeknél nincs rosszabb. Ezt bátran kijelenthetem ebben a pillanatban.
- Jobban jársz, ha azt teszed, amit mondok! Különben kínok kínja közt fogsz meghalni!
A szemei vérben forogtak. Nagyon megijedtem tőle. Ha egyszer kikerülök tuti önvédelmi órákat fogok venni Zayntől. Ez nem normális, hogy engem mindenki csak úgy elrabolgathat, mint egy homokozó lapátot a gyerekek egymás között. Nem vagyok porcelánból.
- Mit akarsz?
- Szépen megvárjuk, míg a Kedvesed ideér hozzánk!-ült le velem szemben
- Te beteg vagy!-fintorogtam
- Miattad van ez az egész! Ha te nem vagy, mi boldogan élünk Harryvel!-sivította fejhangon- Ő az enyém! Én vésődtem bele!
- Hűha!-ironizáltam kezeimet felemelve
- Jól van te kis ribanc!-pattant fel mérgében- Te akartad!
A hajamnál fogva megragadott és végig vonszolt a házban. Túl erős volt hozzám képest. Zokogva kapartam a lábammal a padlót, de hasztalan. A bejárati ajtót kitárta, majd a számra nyomott egy szigetelő szalagot.
- Ha leveszed megöllek! Megértetted?-hajolt hozzám közel
Én könnyes szemekkel bólogattam.
- Helyes!
Levonszolt az emeletről, egyenesen egy pincébe. Az egyik vasajtó mögé lökött be. A beton végig horzsolta bőrömet. A sötétben ültem, csak a pince ablakon szűrődött ki a fény. Kisebb zokogási rohamom közepette minden átfutott az agyamon. Nem fogom hagyni, hogy itt rohadjak meg. Ki kell innen jutnom. Meg kell próbálnom a pince ablakon át.
Hellóka!
Meghoztam mára az utolsó részt, remélem tetszeni fog nektek!
Kérlek írjatok kommentet és szavazzatok!
Puszi&ölelés:
Nola😙😙
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro