Wrath kirancigált a házból. Sehol nincs Harry. Se farkas. Csak képzelődtem volna?
- Azonnal engedd el őt Wrath!-üvöltött fel anya utánunk
Wrath megfordult velem együtt a ház előtt és egy jól irányzott mozdulattal szíven lőtte, majd apát is. Mikor került hozzá fegyver?
Felsikítottam a sokktól. Azonnal elporladtak. Mintha csak a kemencéből szórták volna ki a hamut.
- Már úgy untam a rinyálását. Ne Wrath! Neeem, az nem jó!-kényeskedett- Hamarabb kellett volna kinyírnom!
Mikor megfordultunk azt hittem rosszul látok. Megszédültem, a látásom is elhomályosult.
- Hogy az a rohadt mocskos kurva életbe!-szaladt ki a számon
- Szervusz Sophia!
Louis állt velem szemben. De az lehetetlen! Közösen égettük el a holttestét!
- Miért nem tudsz meghalni egyedül?-fakadtam ki
- Ugye mekkora a hasonlóság közöttük?- suttogta Wrath a fülembe- Ő itt Shawn Louis ikertestvére
- Örvendek Sophie! Már sokat hallottam rólad!-vigyorgott
Még a vigyora is ugyanolyan. Valaki odafent baromi jól szórakozik rajtam.
- Shawn, te lökd be a kocsiba Sophie-t. Aztán intézd el a falkát.
- De a csajt hagyd meg nekem! El akarok játszogatni vele egy kicsit!
- Nekem mindegy. Nekem az alfa kell csak!-vont vállat Wrath
Wraht beült a volán mögé, mikor farkasok hangja csapta meg a fülemet. A mellettem ülő srác beletaposott a gázba. A visszapillantóban láttam, ahogy ráugrik két farkas Shawnra. Ez gyors menet volt. Eggyel kevesebb. Gonoszkás vigyorra húztam a számat.
- Úgy tűnik egyedül maradtál cimbora!
- Fogd be!-üvöltött rám
- Tudod ez a félelem jele!- kacagtam
Egy 17. századi úri lakba vitt. Mit mondjak, látott már szebb időket is. Egy régi bálterembe vonszolt. Borzalmas állapotok uralkodtak itt. Minden összetörve, még az ablakok is. Minden tiszta pókhálós volt. Ha nem az elrablásom lett volna a legnagyobb gondom tuti sikítófrászt kaptam volna a sok póktól.
- A kis barátod!-nyújtotta felém a telefonját- Köszönj neki!
A telefon hívás közben egy hatalmas pofont kaptam. Elterültem a földön és minden elsötétült.
Morgásra ébredtem. A fejemből kicsordult a vér is. Meddig lehettem eszméletlen? Felülve a vicsorgó fekete farkassal néztem szembe. A vér megfagyott bennem. Nekem végem. Meg fog ölni. A szemei vérben forogtak. A teliholdas farkasra emlékeztetett. Az utolsó pillanatban Harry ugrott rá, és az orrom előtt harapta át a nyakát. Wrath holtan omlott össze. Én pedig a hangos sikolyom után elájultam.
- Hé!-simogatott valaki- Édesem!
Lassan kinyitottam a szemeimet. Reméltem, hogy csak álmodom. Körbe nézve rá kellett jönnöm ez a valóság volt. Velem szemben Hazza guggolt, aggódó arccal méricskélt. Odakint leszállt az éj.
- Harry!-ugrottam a nyakába
Szorosan magamhoz öleltem és zokogni kezdtem. Átölelt, leült velem a földre és úgy ringatott.
- Azt hittem soha többé nem látlak!
- Nem hagyom magam Baba!- puszilt bele a nyakamba- Itt vagyok! Most már biztonságban vagy!
- Szeretlek Harry Styles!
- Én is szeretlek Sophia Grey!
A falkával egész éjjel azon dolgoztunk, hogy eltűntessünk minden nyomot. Nem tudom, hogy fogom ezt feldolgozni. A szüleimet egy temetőbe ástam el. Legalábbis ami maradt belőlük.
- Nyugodjatok békében!-ütöttem párat a lapáttal a földkupac tetejére
- Gyere, menjünk haza Kicsim!-karolt át Harry
Hazaérve mocskosnak és bűnösnek éreztem magamat. A nappaliban Jason horkolt. Szinte zengett a ház.
- Azt ne mondd nekem, hogy részegen átaludta az egészet!-nevettem fel
- Nagyon úgy tűnik!-nevetett velem
Együtt tusoltunk le, elláttam a kisebb sebeinket. Hála az égnek egyikőnknek sem lett nagyobb baja.
Befeküdtünk a kényelmes puha ágyba. Harry átkarolt. A világ legbiztonságosabb helyén voltam. Másra nem is vágytam.
Azt hittem végre minden rendben lesz...aha, meg azt ahogy elképzelted...

Halihó!
Itt az újabb rész nektek! Elkapott ismét az ihlet!
Remélem tetszeni fog!
Pusszantás:
Nola