36.
Harold szemszöge:
Sophie-hoz tartottam farkas alakban. A ház teraszán Jason ült és folyamatosan piált egyedül. Mindenki tudja, csak az ökör iszik magában. Emberi alakot öltve közeledtem felé. Ebben a srácban nem egy üveg sör van, az asztalon egy üveg Kalinka vodka díszelgett. Lehunytam a szememet, elszámoltam 10-ig.
- Hé haver mi van? Minden rendben?
- Harry? Mit keresel itt?
- Sophie-hoz jöttem.
- Ez is a te hibád!-kiabált fel- Ha nem ismerted volna meg most nem lenne ez a helyzet! Mindenért te vagy a felelős te korcs!-állt fel imbolyogva
- Most ezt az alkoholnak tudom be. Mi történt?
- Úgy volt, hogy csak eljátsza! Nem pedig behódol nekik! 2 napja nem ír, de ha ír is, csak lekezelő üzeneteket küld. Először azt hittem ez a terve része. Aztán pedig egyre durvábban beszélt velem! Azt hittem csak eljátsza!
- Mit játszik el? JASON!-kaptam ki a kezéből a piás üveget
Jasonhöz ittasan fordító kell. Alig tudtam kibogarászni mit akar mondani. Ezzel párhuzamosan az én agyvizem is kezdett felforrni. Miért keveredett bele ez a lány? Azt hittem tegnap a szobájában van, hisz égett a lámpája. De egy üzenetemre se válaszolt. Tudhattam volna! Sophie sosem csinálna ilyet, hogy nem jelentkezik.
- És még mit tudsz?
- Hogy kihallgatja őket. A bizalmukba akar férkőzni. De ez már nem az Harry! Nem jelentkezik! Nem ír! Semmi!
- Ez nem vall Sophie-ra! Miért nem szóltál nekem te ütődött?!-rivalltam rá
A telefonom csörgése zavart meg. Wrath. Kinyomtam. Újra csörgetett.
- Rö...
- Harry!-zokogott fel Sophie a telefonba
- Ne gyere ide! Kérlek!
- Kussolsz te kis kurva!
Egy hatalmas csattanást hallottam a háttérből. A védelmező ösztöneim azonnal bekapcsoltak. Halk sírást hallottam a háta mögül.
- Azt hittétek nem jövök rá?-kacagott fel Wrath- Ha, látni akarod a csinibabádat, eljössz a megadott címre, egyedül! Tudni fogom, ha társasággal jössz. De azt a kicsikéd fogja bánni!
- Ha hozzá mersz érni akárcsak egy ujjal is! Kitépem a gerincvelődet!
Hangos kacaj után lerakta. Jason most használhatatlan volt. A koordináták megjöttek időközben. A részeg Jasont pedig bevonszoltam a nappaliba, kanapéra fektettem.
- Mit tegyünk Harry?- hallottam meg Seth hangját, miután felhívtam őket
- Egyedül kell mennem! Ha bármi történik Zayn, tiéd a falka.
- Ne mondj ilyeneket haver!
Nem érdekelt semmi. Csak, hogy megöljem azt a szemetet és Sophie végre biztonságban legyen. Farkas alakot öltve futni kezdtem.
Egy város széli régi úri kúriához értem. Az évek alatt eléggé lelakták. A falak is omladoztak. Látott már szebb éveket! A helyi kölykök jártak ide inni. De már ennek is lejárt az ideje. Tiltó táblák jelezték veszélyességét.
Emberi alakot öltve közelebb merészkedtem. A csontjaimban éreztem a veszélyt.
Egyenletes szívdobogást hallottam. Sophié. A dobogást követve egy bálterembe érkeztem. Az ablakok egytől egyig ki voltak törve. Csak a nap lemenő fénye világított be. Néhány üres asztal és törött székek árválkodtak a teremben.
A sarokba feküdt az én ártatlan angyalkám eszméletlenül.
- Végre eljött a mi kis lovagunk!-tapsolt Wrath nem messze Sophie-tól- Nem is tudod mióta vártam már erre a pillanatra.
- Engedd el őt! Itt vagyok én neked! Mit akarsz?
- Bosszút Styles! Emlékszel még Rosie-ra? A kedvesemre, akit száműztél? Nos, én igen! Könyörögtem neked, hogy maradhasson. De te elküldted őt.
- Tudod jól, hogy törvényt sértett! A legalapvetőbbet! Felfedte a kilétünket a doki előtt!
- Te is ezt tetted most!-üvöltött torkaszakadtából
- Ne keverd bele Sophie-t! Te voltál a hibás tudod nagyon jól! Ez a lány tartotta a száját a kérésem nélkül.
Wrath farkas alakba változott. Nekem se kellett több. Egymásnal rohantunk. Haraptam, martam, ahol csak értem. Csak a padlóra akartam küldeni. Megtépte a fülemet, én pedig pofájába haraptam. Vérezni kezdtem, fogalmam sem volt honnan folyhat éppen. Wrath nagyon megerősödött utolsó csatánk óta. Alábecsültem. A földre kerültem néhány csapása után. A látásom elhomályosult. Sok vért veszthettem. Éreztem, ahogy elszáll az erőm. Ő pedig hátat fordítva Sophie-hoz indult, aki ébredezni kezdett. Vicsorogva közeledett felé. Az utolsó erőmmel ráugrottam, és elharaptam a torkát. Sophie sikításától zengett az épület. Még a szívem is beleremegett.
Halihó Cukorborsók!
Itt az újabb rész! Remélem elnyeri tetszéseteket!
Köszönöm a sok kedves szót! Imádlak titeket! 😚😚
Jó olvasást!
Puszi&ölelés:
Nola
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro