Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

26.

Este Jason randira volt hivatalos. Nem árulta el a lány kilétét. Még mindig, pedig már 1 hónapja ígérgeti.
Miután kikísértem az ajtón halk kaparászást hallottam kintről. Zakatoló szívvel szaladtam ki a teraszra. Vincent állt ott. Vagyis Harry. Elmosolyodtam, és megöleltem bundás barátomat.
- Szia! Hiányoztál! Így is!-kuncogtam- Ha gondolod gyere be!-mosolyogtam
Felálltam és bementem a házba. Nem sokkal később Harry jött be. A nyakába ugrottam, mire felnevetett.
- Kérsz vacsorát?
- Jason?
- Elment randizni.
- Tudod kivel?
- Nem, pedig már 1 hónapja be akarja nekem mutatni. De nem erőltetem. Amikor jónak látja.-tettem le a szerelmem elé a tányért
A napi történésekről beszélgettünk, kivel mi volt napközben.
- A hétvégén páran kimennének szörfözni. Nincs kedved velünk tartani?
- De! Miért ne?-vontam vállat
- Szuper!
Idilli hangulatunkat a bátyám törte meg. Dühösen bevágta maga mögött az ajtót és felcaplatott a szobájába. Szóra se méltatott minket. Csodálkozva néztünk egymással Hazzával. Mélyen a levegőbe szippantott, majd elfintorodott.
- Vámpírral érintkezett!
- Tessék? Szerinted a barátnője az?
- Kizártnak tartom. A vadászoknak tilos vámpírokkal érintkezniük. Erősen csodálkozom, hogy Cece-t nem ölte meg. Pedig az esküje kötelezi erre.
- Ezt nekem nem is mondta...szerinted vele volt?
- Nem!-rázta meg a fejét- Cece-nek égett gyapjú szaga van.
-Fúj!!-fintorogtam- Csoda, hogy nem hánytad el magadat.
- Ugye?-nézett rám tamogatásért- Végre valaki!
Nevetve ültem az ölébe. Átkarolt, majd tovább fejtegettük a bátyám furcsa viselkedését. Nem kellett sokáig tanakodnunk, ugyanis felfegyverkezve jött le az emeletről.
- Mire készülsz?-pattantam fel Harry öléből
- Munkám akadt.
- De ilyen hamar? Ki?
- Jason beszéljünk!-állt mellém Harry- Négyszemközt!-nézett rám az Alfa bocsánatkerőn
- Fent várlak!-adtam egy csókot a szájára- Okosan bátyó!-ütögettem mef Jason vállat
Hiába hallgatóztam semmit sem hallottam. Harry azonnal meghallana, ha kimennék. De mindenképpen ki fogom faggatni.
Nem is kellett sokáig várnom. Mihelyst bejött letámadtam.
- Na?
- Idegen vámpírok jöttek a városba. Jason ismeri őket régről. De többet nem tudok én sem.
- Mit tudunk tenni?
- Vigyázunk rá. Mást semmit.
- Jó!-sóhajtottam
Nagyon sajnáltam a bátyámat. Ritka az a dolog, ami felzaklatja. Mindig ő az, aki a nyugodt kettőnk közül. Most pedig szörnyű volt őt így látni.
- Hazza!-szólaltam meg az ágyban fekve
- Hm?-simogatta a karomat ritmikusan
- Olyan fura ez a béke nem? Félek, hogy eltörik.
- Baba!-kerekedett felém- Bármi történjen, mi együtt megoldjuk! Bárki és bármi jöhet. Erősek vagyunk!-csókolt meg lágyan
Belemosolyogtam csókunkba.
Csütörtökig alig találkoztam Jasonnel. Mintha került volna. Próbáltam bekeríteni, elkapni, de mindig a munkára hivatkozva elsietett. Valami nagyon nem stimmelt. Meg kell találnom a módját, hogy kihúzzam belőle a valódi okát bajának.
- A nővéred jól van Melissa?-pecsételtem le néhány papírt
- Igen! Nagyon hálásak vagyunk nektek Sophie!-adta az újabb oldalt
- Nincs mit!-mosolyogtam- Közös érdek volt!
- Mi lenne, ha összeülnénk egy vacsira valamikor? Olyan jó lenne lazítani egy kicsit!
- Naa ez nagyon jó ötlet! Megbeszélem a srácokkal!
Hazafelé elmentem a postára néhány csekket feladni.
- Hé Dr. Grey!- állított meg a nő, aki a múltkor a panziót kereste
- Ashley!-mosolyogtam rá- Hogy van?
- Jól, köszönöm. És Ön?
- Jól, köszönöm! Én nos, örültem! Viszlát!
- Doktornő!-kapott a kezemhez- Nincs kedve meginni valamit?
- Talán majd máskor. Most sietnem kell.
- A gyerekei várják?
- Mi? Ja neeem! A bátyám meg a barátom vár. Ön egyedül van itt?
- Nem, a férjemmel. Ő most pihen egy kicsit.
- Adja át üdvözletemet. Mennem kell! Viszlát!
- Viszlát!-intett
A saab motorra ülve elhajtottam. Ki ez a nő? Miért ilyen ismerős? Ajj Sophie szedd össze magadat. A hülye memóriámat azt! Legszívesebben a falba verném a fejemet.

Halihó Cukorborsók!
Meghoztam mára az utolsó részt! Jó szórakozást! Most még unalmas, de meg fogjátok érteni a későbbiekben miért szükségesek ezek a részek!
A komnenteket és szavazatokat köszönöm! Csodálatosak vagytok! 😘😘

Puszi és ölelés:
Nola

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro