Harold szemszöge:
2 napja nem hívott. Én minden este a fák takarásaból figyeltem őt. Nem tudtam elszaladni tőle. Szerettem őt teljes szívemből. Egy délután otthon vágtam a fát, mikor megrezzent a telefonom. Sophie. A szívem nagyot dobbant.
Soph Drágám: Szia! Gondolkodtam. Nem bírom tovább nélküled. Szeretlek Harry. Találkozzunk a parton 6-kor.
Szeretlek: Soph
Majd kiugrottam a bőrömből. Azonnal berohantam készülődni. Nem is tudtam mit vegyek fel. Gyorsan letusoltam, magamra kaptam egy farmert, fekete inggel. A hajamat megpróbáltam belőni. Fél óra múlva kész is voltam.
A parton álldogáltam. Már fél 7 is elmúlt. Mi történhetett. A telefonom meg is adta rá a választ. Jason hívott.
- Mondd!-dörmögtem
- Sophie-t elrabolták.
Az ütő megállt bennem. Ilyen nincs! Ki akarunk békülni, erre valami jött- ment fasz elrabolja. Úgy éreztem magamat, mint egy 6 éves, aki nem kapta meg a legújabb játékot.
- Azonnal odamegyek!
Jason bontotta a vonalat. A bennem élő állat üvöltve tört elő. Hát persze, hogy neki sem tetszett ez az egész. Mire lenyugodthattunk volna, addigra itt a következő probléma.
Jason állt a küszöbön engem várva.
- A telefonja itt van, és itt a kamera felvétel.
- Nem is tudtam, hogy bekameráztad a házat.
- Muszáj volt!
A laptopom Sophie látszódott, nagyon csinos volt. Fél 6-kor indult hozzám. Boldognak tűnt. De odakint valaki elragadta. Egy pillanatra felismertem az arcát. Louis kibaszott Tomlinson! Éreztem, ahogy megfeszülnek bennem az izmok. MEG FOGOM ÖLNI!
- Össze kell dolgoznunk!-szólaltam meg
- De még egy valakire szükségünk lesz.
45 perccel később egy vámpírral ültem egy légtérben. Nagyon uralkodnom kellett magamon.
- Nem mondd el semmit Louis. Többször elhagyja a házat, próbáltam követni, de nem ment. Liam is egyre jobban kezd kiakadni a viselkedésére.
- Akkor a következőt tesszük.-állt fel Jason- Van egy nyomkövetőm, amit Louis kocsijára nyomsz. Harry és én követni fogjuk őt. Benne vagy?-pillantott Cecere Jason
- És mit kapok én?- csattant fel a lány
- Hogy nem harapom el a torkodat!-vágtam rá
Jasonnek kellett közbelépnie, különben neki esek.
- Szabadságot kapsz. Maradhattok a városban. Természetesen a határokon belül.-adta kis Jason a feltételeket- Megegyeztünk?
-Meg!-mondtuk egyszerre Cecevel.
Nem akartam vele dolgozni, de Sophiért bármit. Szerettem őt. Aggódtam érte. Louis nem beszámítható.
Másnap rögtön a tervek szerint haladtunk. Bevontam a falkát a keresésbe. Az egész erdőt átvizsgáltuk. Cece pedig Louis után nyomozott.
Nem volt se éjjelem, se nappalom. Szinte fizikai fájdalmat éreztem utána. Mindenkivel mogorva voltam és üvöltöztem boldog boldogtalannal.
A telefonom pittyent.
Jason: Megvan Sophie tartózkodási helye! Ott találkozunk!
Kocsiba pattantam, beírtam a koordinátákat. Egy órányira volt tőlem mindössze. Nem érdekeltek a sebesség határok, én akartam hamarabb odaérni. Az összesnek harangoztak, akik ártottak neki.

Halihó Cukorborsók!
Itt az új rész, jó olvasást!
Várom a hozzászólásokat továbbra is, és a szavazatokat is!
Puszi:
Nola