Egész éjjel fent voltam. Nagyon megrázott Vincent viselkedése. 1 hónapja ismerem és még sosem viselkedett így. Egyszerűen nem fért a fejembe.
A maradék két napot az ágyam tetején ülve töltöttem. Alig ettem, alig ittam. Folyton azokra a vicsorgó fogakra meg a kaparásokra gondolok.
- Soph!-hallottam meg a legkedvesebb hangot a világon
- Hagyj!-szóltam ki
Nem volt hozzá sem kedvem. Nem akartam magyarázkodni, nem akartam, hogy hülyének nézzen.
- Engedj be kérlek!
Feltápászkodtam, majd mikor előttem állt nyakába borultam. Szorosan tartottam magamhoz.
- Hol voltál? Szükségem volt rád, ahogy most is!
- Nyomoztam Louis után. Zayn nyomra lelt. Hamarosan megtaláljuk!
- Hála az égnek!-sóhajtottam
Hazza elhívott egy kellemes sétára. Ezt a nevet tegnap hallottam, amikor Gemma így szólította a vacsora alatt.
Egésznap fura volt. Valamin morfondírozott. Mintha titkolna valamit. Volt egy sejtésem. Biztosan Vincenttel kapcsolatos. Nem erőltettem, próbáltam csak a kettőnk mostani idilljére gondolni. Ez viszont nagyon hiányzott.
Hazaérve elkezdtem kipakolni a cuccaimat, Hazza az ágyamon ücsörgött.
- Min rágod magad?-szedegettem ki a ruháimat
- Ennyire látszik?-nézett rám gyönyörű szemeivel
- Eléggé!-hùztam el a számat- Velem van bajod?
- Édes Istenem, dehogy drágaságom!-guggolt le hozzám- Szeretlek teljes szívemből.
Felhúzott, majd leült az ágyra. Én pedig megálltam vele szembe.
- Viszont valamit el kell mondanom.-sóhajtott
- Mit?-guggoltam le elé
- Jobb lenne, ha leülnél.
- Jobb így, csak mond már!-sürgettem
Mély sóhajt engedett ki. Rám emelte gyönyörű tekintetét és megcsókolt. Ezzel még jobban megijesztett.
- Hogy is kezdjem? Vincent és én szóval....egy és ugyanazok vagyunk!-bökte ki végül- ÉN VAGYOK VINCENT!
A levegő megdermedt. Szemeim kistányér méretűre nőttek. Sejtettem én, felvetődött bennem, de hallani borzalmas volt.
- Soph!-szólt rám Harry
- Tehát te voltál végig Vincent! Uram isten!-álltam fel és körbe-körbe kezdtem el járkálni
Most nem tudtam felkiáltsak-e örömömben, hogy sejtettem, vagy sikítozva rohanjak ki, vagy köszönjem meg őszinteségét.
- Mióta vagy ez?-álltam meg
- 8 éve lassan.
- Uram isten.
- És bevésődtem. Beléd!
Erről már olvastam egy cikket a közel múltban. Nem kaptam levegőt. Csak emiatt van velem. Mert bevésődött. Az ösztöne hajtja még most is.
- Tehát te nem szerettél sosem.
- Ez annál bonyolultabb. Ez több szerelemnél. Te vagy, ami éltet.
Egyre több lett a nem kívánt információ.
- Levegőre van szükségem!-hátráltam
Megfordulva teljes erőből neki mentem az ajtófélfának. Meleg folyadék csorgott le az arcomon. Harry aggódva sietett hozzám.
- Ezt el kell látni.
- Harry....-akadt el a szavam- Szédülö...
Elsötétült minden.
Mikor újra kinyitottam a szememet, erős lámpafényt pillantottam meg. Hunyorogva ültem fel. Egy kórteremben voltam. Infúzióra kötöttek. Oldalra pillantva Harryt láttam, aki a kezemet szorongatta és aludt. Lágyan beletúrtam fürtjei közé. Nem tudtam rá haragudni. Én sem tettem volna másként. Igaza volt.
Felnézett rám bágyadt szemekkel.
- Hála az égnek jól vagy!
- Igen!
- Mizu ajtófélfa?-jött be röhögve Jason
Egy párnával jutalmaztam meg gúnyolódását.
- Neki megy az ajtófélfának!!!- kacagott becsukva maga után az ajtót
Valóban vicces szituáció volt be kell valljam.
- Beszélni szeretnék a bevésődésről. El akarom magyarázni neked.- kezdett bele Harry
- Elnézést!-jött be az orvosom
Egy fiatal szőke hajú, kék szemű férfi volt. A tábláján Dr. Frey állt.
- Jobban van?- vizsgált meg azonnal
- Igen! Mik a tüneteim?
- Enyhe agyrázkódás és szemöldök repedés. Még itt tartanám megfigyelés alatt.
- Tudom kezelni a helyzetet.-állítottam le- Haza szeretnék menni. Én is orvos vagyok.
- Rendben egy igazolványt kérnék akkor, és utána megírom a papírokat és délután távozhat.
- Köszönöm.
Délután aláírtam, hogy saját felelősségre mentem haza. Harry vitt haza. Csendesen ücsörögtünk a kocsiban.
A teraszra ültünk ki hátra kettesben.
- Harry gondolkoztam!
- És?-kapta felém a fejét
- Időre van szükségem. Szeretlek teljes szívemből, de fel kell ezt dolgoznom. Engedd, hogy tudjam kezelni a helyzetet.
- Értem!-állt fel- Akkor majd hívj, ha átgondoltad.
Könnyeket láttam megcsillanni a szemében. A szívem szakadt meg. Még mielőtt elment magamhoz húztam és megcsókoltam.
- Szeretlek!-suttogtam
- Én is téged Baba!

Halihó Cukorborsók!

Itt az új rész, ne haragudjatok, de egyszerűen nem volt időm!
Remélem tetszeni fog nektek!
Puszi és ölelés:
Nola