A hang irányába fordítottam a fejemet, valóban Vincent állt ott. Elég haragosan nézett rám.

- Kérlek, legalább te ne!-nyögtem fel kelletlenül- Elég volt mára! 

Fújtatott egyet az orrával rosszallón. Megforgattam a szememet, és elnyomtam a csikket a lépcsőn. 

- Így megfelel Őfelsége?-gúnyolódtam

A farkas mintha megforgatta a szemét. Ennek hatására megdörzsöltem a szemeimet. Nem biztos, hogy jól láttam.

- Tuti a cigi!- győzködtem magamat- De rá fogok jönni a titkodra!-ültem le az alsó lépcsőfokra

Az állat közelebb lépett hozzám és lefeküdt a lábamhoz. Megsimogattam a fejét, mire jólesően felmordult. Elmosolyodtam. Vincent most per pillanat az én terápiás kutyám...elnézést terápiás farkasom volt. Nem tudom meddig ücsörögtem ott, mikor a semmiből felkapta a fejét, ezzel engem megijesztve. Rám nézett, majd vissza az erdőre. Talpra állt, megnyalta az arcomat és futva elindult az erdőbe.

- Nem rázol le Vincent!-keltem fel én is

Utána iramodtam a sötét erdőbe. Rá fogok jönni a titkára. Hátha elvezet Harryhez és láthatom őket egyszerre. Nem tudom milyen kapcsolat van köztük, de rá fogok jönni. Vagy így, vagy úgy. Azonban azzal nem számoltam, hogy hatalmas, közel 2 méteres farkas jóval gyorsabban fut, mint én.  Azon kaptam magamat, hogy az erdőben állok éjjel, tök egyedül.

- Remek Soph! Nagy taps!-szólaltam meg- Otthon ne felejtsek el beállni a tükör elé és megveregetni a vállamat. Nem is én lennék! Na most merre?

Teljesen bolondnak éreztem magamat, amiért saját magammal kommunikáltam. Megráztam a fejemet, a telefonomat előhalásztam. Hála az égnek ez mindig nálam volt. A GPS itt hasznavehetetlen volt, ez hamar kiderült. Nem volt más hátra, mint a zseblámpa funkció. De ahelyett, hogy visszafelé mentem volna, én még beljebb mentem a rengetegbe. Meg kellett találnom Vincentet. Bármi áron. 

Nem tudom mennyi ideje bóklásztam, mikor fura neszt hallottam nem messze tőlem. Ajaj! Ez nem volt túl nyerő ötlet. Egyedül az erdőben. Hiába világítottam a lámpámmal, ez a valami gyorsabb volt. Kezdtem nagyon megijedni. 

- Doki!-szólt rám valaki a sötétségből

Nem ismertem fel a hangot. Egy fiatal nő lépett hozzám. Még sosem láttam. Fogalmam sem volt ki lehet az. Ráadásul mit keres itt az éjszaka közepén?

- Ismerem magát?

- Nem!-rázta a fejét- A nevem Cece McAdams. Itt lakom a városban. A húgom az asszisztense.

Cece egy fél fejjel magasabb nő volt, 30 körül járhatott. Futó ruhában volt, nem értem éjjel, hogy lehet futni. Valóban hasonlítottak Melissával. 

- Áh értem!-bólogattam

- Hová tart ebben a nagy sötétben?

- Ó öhm...én....

- Eltévedt?-mosolygott rám

- Kicsit!-pirultam el

Csak én lehetek az a szerencsétlen, aki ilyenkor téved el. Cece végig csevegte az utat a házunkig. Most már tudom honnan örökölte Melissa. Tagadhatatlanul testvérek voltak. 

- Nos, örültem!-állt meg a házam kertjében

- Én is! Köszönöm Cece!

- Nincs mit. Legközelebb vigyázzon magára. Szerencséje, hogy én találtam Önre.

Abban a pillanatban kivágódott a terasz ajtó. Jason állt felfegyverkezve. Egyenesen Cece-re tartotta. Felhúzott szemöldökkel meredtem rá, majd Cece elé álltam védekezésképpen. 

- Sophie! Menj onnan! Ez egy vámpír!-sziszegte

- De ő segített haza! És nem bántana!-ekkor hátrafordultam Cecehez- Ugye nem bántanál?

Megrázta a fejét. Győzelem ittas fejjel fordultam vissza fivéremhez. 

- Látod? Az erdőben meg is ölhetett volna, ha akar, de ehelyett hazakísért. 

- Alattomos fajta. Menj onnan!

- Nem!-toppantottam egyet- Cece az asszisztensem nővére. Nem fogom hagyni, hogy megöld. 

Magam sem értem miért cselekedtem így. Hisz nemrég még az összes vámpír halálát kívántam, erre most védek meg egyet a saját testvéremmel szemben.

- Nem mindegyikünk gonosz Grey!-szólalt meg mögöttem Cece- Tedd le a fegyvert. Információim vannak Louisról.

Mindketten megütközve néztünk a nőre. Tehát idetartott, nem futni. Jason leeresztette a fegyverét, de még mindig ki volt biztosítva. Nos, úgy látom ezen az estén se fogok sokat aludni. 

- Mondj el mindent, amit tudsz!-dörrent rá Jason az asztalnál ülve

- Louis el akarja vinni Sophie-t. 

- Ezt eddig is tudtuk.-vetette oda foghegyről- Valami új?

- Ki akarja irtani a falkát. Az erdélyi vámpír fejedelemmel tárgyal. Nagyon jó úton van ahhoz, hogy engedélyt kapjon egy hadsereg előállításához.

- Uram teremtőm!-néztem rá megdöbbenve

- A fejedelemnek ebből mi haszna származik?

- Nem lesz, aki megállítsa. A farkasoknál van az utolsó esély. A vámpír vadászok kevesen vannak. Nincs elég képzett szakember.

Mintha valami csőszerelőről csevegnének. A szemeim kistányér méretűre nőttek az elmúlt pár percben. Nincs szakember. Mindjárt leesek a székről. 

- És neked milyen hasznod van ebből?-kérdeztem most én rá

- Békében akarok élni a húgommal. Elegem van a háborúkból és a menekülésekből.

- Melissa is vámpír?

Cece rám emelte kék szemeit és elmosolyodott. Ajaj!

Halihó!

Mára ez az utolsó rész, tudom ez sem valami izgalmas, de hát valahol muszáj ezeket is beletennem. 

Puszi és ölelés: 

Nola