- El igen!-bólintott- És annyira sajnálom, hogy nem tudtam itt lenni melletted.

- Olyan félelmetes volt!-sírtam el magamat- Ahogy vérben forgott a szeme. Ő egy rohadt vámpír lett Jason!-zokogtam

Magához ölelt, én pedig csak sírtam és sírtam. Ő pedig csendesen ringatott. 

- Tudom Kicsim!

- Nem tudhatod! Nem láttál még ilyet!  Brad Pitt hozzá képest egy fejletlen hisztis picsa az Interjú a vámpírral című filmben. Edward Cullen, pedig egy cukormázas unikornis. Louis egy szörnyeteg!-keltem ki magamból

Jason legnagyobb meglepetésemre felnevetett. Én egyáltalán nem találtam viccesnek. Sőt, mintha nem hinne nekem. 

- Gyere velem! Valamit mutatok neked!-állt fel

Szótlanul követtem őt egyenesen a lépcső alatti ajtóhoz. A könnyeimet igyekeztem útközben letörölni és a légzésemet normalizálni.

- Azt ne mondd, hogy itt rejtegeted Potter!-tettem karba a kezeimet

- Soph! Ez most komoly!-mordult rám

Láttam rajta, hogy ott bujkál a mosoly a szája sarkában. Nem vette zokon a hozzászólásomat. Igazából hozzászokott, hogy a rossz helyzetekre így reagálok. Ergo így védekezek. 

A kulcscsomója utolsó kis kulcsával kinyitotta az ajtót. Tehát emiatt nem jutottam be. Azt hittem a vasalót rejtegeti előlem. 

Az ajtót kinyitva a szám tátva maradt. Mindenre számítottam, de erre nem. Azt hittem, a playboy újságai lesznek itt vagy a szexuális játékai vagy a horgász gyűjteménye vagy a bélyeg gyűjteménye. De nem! Nem, hanem egy ország elpusztítására elegendő fegyver mennyiség. A kis pisztolytól kezdve a nagy vadász fegyverig, a bicskától a kardig minden volt itt.

- Te jó szagú kecskebéka! India tudja, hogy mivel üzemelsz? Minek ez neked?

(India a násodik legnagyobb fegyverkereskedő ország az USA után. by. szerk)

- Sophie!

- Putyin megirigyelné ezt a mennyiséget. Ezért otthon kilőnének!-néztem hol rá, hol a fegyverekre

- Soph!-szólt rám újra- Én vámpír vadász vagyok!-fordult felém

- Én meg Pán Péter!-vágtam rá

De mivel nem láttam semmilyen mosolyt az arcán, azonnal leesett a tantusz. Ő valóban az. Azonnal le kellett ülnöm. A hányinger és a szédülés kerülgetett. A padlóra huppantam. Az én galamb lelkű bátyám? Aki megbukott tesiből középsuliban, mert nem volt hajlandó lefutni 500 métert? A kedves, udvarias, okos bátyám? Itt valami tévedés lehet.

- Elmagyarázok mindent. Gyere!

Felhúzott a földről. Én remegő lábakkal mentem be a nappaliba, míg ő bezárta az Izmast. (indiai fegyvergyár Delphi-ben by szerk. Nem, nincs fegyver iránti fétisem...sőt...!!!) Leült velem szemben a fotelba, én pedig felhúzott lábakkal meredtem magam elé.

- Miért? Hogyan? Mióta?-áradt belőlem a rengeteg kérdés

- Anyáék halálával kezdődött. 

- Mi az, hogy a halálukkal?-néztem fel a szőnyeg tanulmányozásából

- Anyáék nem autó balesetben haltak meg!

- Tessék?-szaladt fel egy oktávval feljebb a hangom- Jason, ott ültem a kocsiban. Ne magyarázd meg nekem! Ott ültem!

- A baleset valóban megtörtént. Anyáék viszont túl élték. Kimásztak az autóból, mikor megtámadta őket 3 újszülött vámpír.

- Mi szülött?

- Új szülött. A nem rég vámpírrá alakult emberek. A sok vért, amit anyáék vesztettek megérezték és megtámadták őket.

- És én akkor, hogy éltem túl?

- Ez az, amit nem tudok. Valószínűleg anyáék olyan sok vért vesztettek, hogy elnyomták a tiédet. Ráadásul te a két ülés közé zuhantál, emiatt nem láthattak meg.

- Jason!-néztem rá könnyes szemekkel- Kérlek nyiss ablakot, mert mindjárt hányok!-suttogtam elhalón

Itt a rész második része, sajnos így engedte csak a drágaság! Nagyon hosszú lett, de a történet szempontjából fontos rész! Ne haragudjatok! Remélem azért tetszeni fog nektek ez a rész is!

Pusszantás és ölelés:

Nola