Pénteken délután Harryvel az oldalamon a reptéren vártuk a bátyámat. Harry minden este nálam aludt. Ez sokat jelentett nekem. De Vincentet egy alkalommal sem láttam. Akár hányszor kérdeztem Harryt, ő mindig Zaynre hivatkozott, miszerint velük keresteti Louist. Egy pillanatig nem voltam nyugodt emiatt. Bár megtalálnák. 

A váróban álldogáltunk az utasokra várva. Mihelyst megláttam Jasont, odarohantam hozzá, és a nyakába borultam.

- Na, ennyire hiányoztam?-kacagott fel
- Igen!-bújtam belé
- Látom nem egyedül jöttél!
Öleléséből kibújva Harryhez lépkedtem. A két fiú kezet fogott, majd Harry megfogta a kezemet. 

- Sejtettem!-fintorgott

Nem értettem miért ilyen ellenséges vele. Pedig ő adta meg Harry számát, hátha szükségem lesz rá. De hát ki érti a férfiakat? Ha van valakinek kézikönyve hozzájuk, azonnal küldje el. (De tényleg!! by. szerk)

A kocsiban hátraültem, míg a két fiú elől beszélgettek. Semleges témákról volt szó, amik engem nem kötöttek le. A gondolataim folyton Louis vérben forgó szemeire tértek vissza. Még mindig kísért. Persze, hiszen ilyet még életemben nem láttam. Vámpír. Mégis hogy? Miért?

- Sophie! Soph!

A bátyám szabályosan kiabált, mire észhez tértem. Ennyire elgondolkodtam volna. Riadtan kaptam felé a fejét.

- Minden rendben?

- Mi? Persze!-bólintottam zavartan

A visszapillantó tükörben Harry aggódó tekintetével találkoztam. Nem akartam felesleges aggodalmat, inkább eltereltem a figyelmét a cseverészésével.

- Gratulálok a munkádhoz Hugi!-vigyorgott rám hátra Jason

- Kösz!-mosolyogtam

Otthon Jason és Harry félrevonultak beszélgetni, míg én hozzáláttam a főzésnek. Nem is igazán bántam, legalább kikapcsolódtam én is. A rádió halkan szólt, én pedig dudorászva tettem oda a kedvenc ételemet főzni. 

- Hmm micsoda illatok!-léptek be az ajtón

- Harry maradsz vacsira?-fordultam felé 

- Naná!-vigyorgott, majd megcsókolt

- Fiatalok, szobára!-kiáltotta Jason

Mindketten felnevettünk kijelentésén. 

A vacsora zavartalanul, könnyed légkörben zajlott. Hiányzott már nekem ez. Utoljára anyáéknál éreztem ezt. Talán nekem is lehet hasonló családom. 

- Harold említett egy tök jó kirándulást Gemmáékkal. Mit szólnál hozzá?-fordult felém Jason

- Hm...benne vagyok!-vontam vállat- Addig se vagyunk itt!

- Soph!-kezdett bele Jason

- Tehát Harry elmondta!-ültünk a kanapén kettesben, miután Harry elment.

Valahol nagy kő esett le a szívemről, míg másik oldalról féltem. Elég volt nekem megtudni, hogy léteznek vámpírok, nem hogy a galamb lelkű bátyámnak meséljem most el. 

Halihó Cukorborsók!

Meghoztam a rész első felét, mivel olyan kedves a mi Wattpadunk, hogy nem enged túl hosszú részeket, ketté vettem. A második felvonást is felteszem még ma!

Továbbra is Édesek vagytok a sok szép hozzászólásokkal. 

Puszi és ölelés: 

Nola