Egy középkorú nő lépett ki az egyik faházból. Nagy volt a hasonlóság közte és Harold között. Azonnal tudtam, hogy ő Gemma, a nővére.
Nem a viskó faházból lépett ki, hanem ezek nagyon szép, drága házak. Mind máshogy néztek ki.
- Harold végre, hogy itt vagytok! Szervusz Sophie!-ölelt meg váratlanul- Gemma vagyok, Harold nővére.
- Szia!-mosolyogtam rá szégyenlősen
- Gyertek beljebb.-húzott be minket maga után
Az étkezőben ültünk le. 5 személyre volt megterítve. Mire megkérdezhettem volna ki az a másik kettő beléptek a házba. A két fiatal a tengerpartról. Hát persze, hogy is felejthettem el?
- Sziasztok!-köszöntek kórusban
- Hé maga a doki a partról.-vigyorgott a lány
Sam odafordult felém és megköszönte, hogy megmentettem.
- Te voltál az?-tette le döbbenten a salátát Gemma az asztalra- Ne haragudj!-kerülte meg az asztalt- Köszönöm neked Sophie!-ölelt magahoz szorosan- Harold miért nem mondtad ezt?

- Bocs.-vigyorodott el kényszeresen

- Hülye gyerek-verte vállon öccsét

Elpirultam a helyzet miatt. Harryre lenéztem, ő pedig kuncogva ült le közvetlen mellém. 
Az ebéd felhőtlenül telt. A két gyerek Gemma és Sam folyamatosan felváltva faggattak. Mintha egy mini családba csöppentem volna.
- És a szüleid? Biztosan büszkék rád.
- Sophie szülei meghaltak!-vette át a szót Harry
- Részvétem!-húzta el a száját Gem
- Köszönöm. Bár rég volt.
Az ebéd után Gemma elhívott egy sétára, míg Harry a két gyerekkel elment futni. Nem is értem, ebéd után futni. 
- Harry nagyon szerencsés. Nagyon szeret téged.
- Valóban?
- Igen! Sosem láttam még ilyen boldognak, mint most. Hálás vagyok ezért.
Csendesen lépkedtünk egymás mellett az erdőben. Mint kiderült Gemma férje egy támadás során halt meg. Többet nem volt hajlandó elmondani. Nem is erőltettem a témát.
- Soph, mi lenne, ha te, én meg a gyerekek elmennénk néhány napra?
- Ó, remek ajánlat, de a bátyám most fog hazatérni New Yorkból.
- De olyan klassz lenne. Megismerhetnéd őket. Meg jön néhány ismerősöm.- győzködött
- Meg kell beszélnem Jasonnel. Jó?
- Persze!-bólintott
Késő délután Harry házába mentünk. A szám tátva maradt. Nagyon szép háza volt. Hatalmas fa ház, nagy méretű ablakokkal. Pont úgy helyezkedett, hogy ő mindenkit látott, őt viszont senki.
- Nincs túl nagy rend. Ne haragudj!
Felkuncogtam zavartságán, és bementem.
Lent egy nappali volt, konyhával és két szobával. Fent ismét két szoba fürdővel és beépített erkéllyel.
Tipikus legény lakás. Belül minden bútor fekete vagy fa volt. Nagyon tetszett. Néhány családi kép pihent a polcokon. A kis Harrytől kezdve Gemmáikig mindenféle volt.
- Gyere ide!-húzott az ölébe.
Engedelmesen beültem az ölébe.
- Remélem a zseblámpád az.-kacsintottam vissza rá
- Jaj Cica!-csókolt a nyakamba
A hév fűtött mindkettőnket. Meg fogom szegni a magamnak tett fogadalmat. 2 hónapot akartam várni az ágyig, de ebből nem lesz annyi.
- Harry.-suttogtam
- Hm-cirógatta a nyakamat
- Akarom!
- Ne kapkodjuk el. Nem akarom, hogy megbánd.
- De nem vagyok már szűz!-néztem rá értetlenül
- Várjunk még Baba, a te érdekedben. Nekem is nehéz visszafogni magamat, de majd megérted miért mondtam.
- Jó!-sóhajtottam- De tudd, hogy nagyon kívánlak.-suttogtam a fülébe, majd az öléhez dörgölőzve felálltam és odébb ültem
- Ez gonosz volt Sophie!-nézett rám csúnyán
- Tudom!-kuncogtam- De ennyi kijár neked.
Hirtelen felpattant és elkezdett csikizni. Kegyelemért könyörögtem, a könnyem folyt.
- Ké..kérlee....k H...a..rry... hagy abbaaahh!-kacagtam
- Ne kezdj ki veled erősebbel Sophie!-csókolt meg, miután abbahagyta a csikizést
- Galád!-csókoltam vissza
Este a tábortűznél gyűltünk össze. Legalább mindenkit megismerhettem személyesen. Ritka módon mindenki szimpatikus volt nekem. Együtt énekeltünk és beszélgettünk, valamint húsokat sütögettünk. Egy hatalmas család voltunk. Egy ember nem volt ott a többiek állítás szerint Wrath.
- Bemegyek a mosdóba!-álltam fel a tűztől
-Elkísérjelek?-állt fel Harry
- Megoldom!-kuncogtam
Gemma házába mentem be. Dolgom végeztével a fák között a kitaposott ösvényen haladtam vissza.
- Nem szabadna ilyenkor egyedül erre kóricálnod!- hallottam meg egy férfi hangját
Az ütő megállt bennem. Nem! Ez nem lehet ő! Mit kereshet itt?

Halihó Cukorborsók!

Meghoztam az új részt, remélem ismét elnyeri tetszéseteket!
Köszönöm a sok kedves szót, amit írtatok nekem!

Puszillak Titeket, főleg titeket lányok (tudják kikről beszélek illetve írok) ;)

Nola