Clara egy pillanatra megdermedt, láttam az arcán a hirtelen megjelenésemtől támadt félelmet. Azonban hamar rendezte arcvonásait. Önelégült mosolyra húzódott a szája. Ezt mégsem gondoltam át teljesen. Már megint hülye voltam. 

- Nocsak, ki fújt erre a szél?-csapta össze a tenyerét gúnyosan maga előtt 

- Túl sok kárt okoztál Clara. Ideje, hogy tovább állj.

- Ó, hát így kell egy családtaggal bánni Sooboo?! Ejnye ez nem túl szép tőled.

- Tudok mindent Clara. Most jobb, ha távozol.

- Vagy különben mi lesz?-pislogott rám a tenyérbemászó mosolyával együtt- Kapok egy szurit? Ó jaj, csak azt ne Doktor néni!

- Figyelmeztetlek Clara. Vagy eltűnsz, vagy én tűntetlek el örökre. 

- Mindig is értettél a drámához kedvesem. De valljuk be, kevés vagy te ehhez.

- Nincs egyedül!-állt mellém a bátyám

- Vétó!-csatlakozott Gemma is

- Vétó!-állt mellénk Seth és Tara egyszerre

- Még mindig kevesek vagytok ehhez Drágáim. Harry!-fordult a vőlegényem felé Clara- Látod Cicám, erről beszéltem. Csinálj kérlek valamit!

A vőlegényem rám nézett, mintha egy pillanatra megláttam volna a jól ismert vőlegényemet. Könyörögve néztem rá, hátha visszatér.

- Fogjátok el őket!-kiáltotta el magát végül

Seth farkassá változott, ahogy Zayn is,  a testvérem elővette a fegyvereit. Senkit sem akartak megsebesíteni, de kénytelenek lesznek. Az egész falka ellenünk volt. 

- Mi lefoglaljuk őket, te keresd meg Clara-t.-lökdösött hátra Tara

Nem volt időnk vitatkozni, igaza volt. Minél hamarabb megölöm a cafkát, annál hamarabb megszűnik a csatatér. 

A fák között elindultam Clara után. Sietve vonult vissza. Nem hagyhatom megszökni. Azt hittem könnyebb lesz őt elkapni. Harry bukkant fel előttem farkas alakban. Habzó szájjal közelített felém. 

- Harry.-suttogtam - Harry.

A farkas a fogait csattogtatva jött felém. A félelem egészen a lelkemig hatolt. Meg fog ölni. 

- Harry, kérlek. Emlékezz ránk!-szinte könyörögtem neki 

Egy fa törzsének sikerült hátrálnom. Nincs kiút. Itt a vég. Nem akarom bántani őt. Nem tudom bántani őt. Itt már csak a csoda segíthet. Farkas szemet néztünk, a szemei vérben forogtak. A száját kitátotta harapásra készen. Lehunyt szemekkel vártam a megváltást. Az összes imát elmormoltam magamban. De nem jött a fájdalom. Már a szuszogását sem éreztem az arcomon. Óvatosan kinyitottam a szememet. A farkas újra visszaváltozott a vőlegényemmé. Riadtan nézett rám én pedig ugyanúgy vissza rá. 

- Sophie. Mi történt?-nézett rajtam végig- Mi folyik itt? 

- Ó hála az istennek.-öleltem meg szorosan a vőlegényemet

- Mi folyik itt Eperke?

- Mindent elmagyarázok, csak keressük meg Clara-t.-ragadtam meg a kezét

- Az unokatestvéredet? Miért?

Amennyire tudtam röviden elmeséltem az elmúlt napok történéseit. Hitetlenkedve hallgatta végig. 

- Csak arra emlékszem, hogy odahívott magához, hogy te rosszul vagy. Aztán minden kiesett. 

- De, akkor most, miért szűnt meg a varázs?

- Fogalmam sincs. Egy illatot éreztem meg rajtad. Egy új illatot. Ehhez foghatót sohasem éreztem.  A legtisztább, legnemesebb illatot.  

- Erre visszatérünk később. 

Fogalmam sincs miről beszélt, de nem ez a legfontosabb most. 

Clara-t és a kicsit a ház mögött találtuk meg. Előlünk menekültek. A folyam partján torpantak meg. Nem tudott átkelni, mert időközben a víz megduzzadt. 

- Állj meg Clara! Vége van! 

- Nem, nincs vége! Harry, öld meg!-kiáltott hisztérikusan

- Nem Clara! Vége!-állt mellém a vőlegényem

- Ezt hogy csináltad? Kizárt, hogy feloldozd a mágia alól!-kiáltott fel

- Clara, beszéljük meg.-szorítottam meg a tőrt a kezemben

- Azt hiszed megölhetsz Grey?

- Nem foglak bántani.-engedtem el a tőrt, hagytam, hogy a földre hulljon

- Nem hiszek neked.-tette le óvatosan a csecsemőt

Az őrület határán túl lépett a nő. Az eddig makulátlan fehér ruhája tele volt foltokkal, szakadásokkal. A tökéletes kontya teljesen szétesett. A külseje tökéletesen tükrözte lelki állapotát. 

 Egy óvatlan pillanatban  a folyamba vetette magát. Utána rohantunk, de elnyelte a mély. Clara meghalt.  Az alvó csecsemőt felvettem a földről. Ő nem tehetett erről az egészről. 

- Clara meghalt?-néztem Harryre

- Biztosan. Túl erős a sodrás. Nem éli ezt túl senki sem. 

Nem tudom mennyi ideig állhattunk ott, mindketten a gondolatainkkal voltunk elfoglalva.

- Sophie!-hallottam meg Tara kiáltását az erdőből

- Itt vagyunk!-kiáltottam vissza

Nem sokkal később Tara tűnt fel farkas alakba bújt férje hátán. Egy karcolás nélkül megúszták. 

- Sikerült! Megölted őt!

- Nem öltem meg.-ráztam meg a fejemet

- De hát a varázslat megszűnt. 

- Clara a mélybe vetette magát. 

- Szerintem jobb, ha visszamegyünk a házhoz és átbeszélünk mindent.-karolt át Harry

A tábortűznél ültünk mindannyian, az egész falka. A csecsemőt még mindig a karjaimban tartottam. Csendesen nézelődött, egy hangot nem adott ki. 

- Ami ma történt az soha többet nem ismétlődhet meg. Egy Szirén áldozatául esett a falka, aminek én vagyok felelőse. Úgy érzem ezek után nem vagyok méltó rá, hogy vezesselek Titeket. 

- Alfa!-állt fel Seth- Engedelmeddel! 

Seth elmesélte pontosan a Szirén történetét, és kérte a falkát, ne váltsák le Harryt. Szívet melengető látvány volt, ahogy Béta tisztelettel beszélt az Alfáról. Minden egyes szavával mélységesen egyet tudtam érteni.  Végül Harry maradt az Alfa.

 1 héttel később:

A csecsemőt a nagyszüleinek adtuk át, mint törvényes gyámnak. Örömmel vették karjukba unokájukat. Clara holtteste előkerült 10 km-rel odébb. Öngyilkosságot állapítottak meg, hamar lezárták az ügyet. 

Az elhunyt fiút a legnagyobb tisztelettel helyeztük végső nyugalomra a kiemelkedő hősök temetőjében. Örökké hálás leszek bátorságáért. 

- Tudjátok mit nem értek?-ültünk a saját házunk teraszán és teát iszogattunk- Hogy szűnt meg a varázslat, ha nem ölte meg Clara-t Sophie? 

- Csak nem egy új illatot érzel a menyasszonyodon Harry?- mosolygott Eva mindenttudóan

- Én is érzem rajta az illatot.-szólalt meg Zayn

- Te csak ne érezz semmit!

Eva elmosolyodott, majd rámnézett.

- Állapotos vagy Sophie. Emiatt szűnt meg a varázslat. A gyermeketek tisztasága és ártatlansága minden erőt legyőz. 

- Micsoda? Állapotos vagyok? Azt hittem csak stresszelek és emiatt késik egy hete. 

Harry felpattant és magához ölelt szorosan. Boldog voltam. A gyermekünk már most egy hős. Megvédett engem, pedig ő erről még nem is tud. Hálás vagyok a sorsnak érte.