Két teljes napja nem hallottam a vőlegényem felől. Kedvtelen voltam, folyton sírtam, a munkahelyemen is csak kötelességtudatból voltam. Na, meg bíztam benne, hogy elterelődik a figyelmem, de mihelyst kilépett a beteg a rendelő ajtaján, újra sírhatnékom lett. Az étvágyamról nem is beszélve. A bátyám és Gemma aggódva figyelték minden mozzanatomat. Értetlenül álltak a szituáció előtt, akárcsak én. Az eljegyzési gyűrűm még mindig ott csillogott az ujjamon, nem volt szívem levenni. Harry nem keresett. Elárult, elhagyott.
Gemma próbált beszélni az öccsével, de válaszul rávágta az ajtót. Mintha teljesen kifordult volna önmagából.
- Valami itt akkor sem stimmel. - ültünk a konyha asztal körül többen.
Seth, Zayn, a bátyám, Gemma és én. A gyerekek már rég aludtak az emeleten. Nem sok információt osztottunk meg velük, nem akartuk ezzel is terhelni őket.  

A teámat kavargattam kedvtelenül, míg Zayn és Jason Harryről diskuráltak. Hányinger kerülgetett már, ha csak belegondolok a történtekbe. A depresszió határán táncoltam, jól tudtam. 

- Jött valaki.-állt fel Zayn az asztaltól hirtelen

- Kicsoda?-kérdeztük kórusban Gemmával

- Megyek megnézem.-indult el a bátyám az ajtó felé 

Egy számomra teljesen idegen pár lépett be. Khaki színű széldzsekit viseltek, farmer nadrággal, a hajuk mindkettejüknek lófarokban volt. Ha a férfinak nem lett volna szakálla fogalmam sem lett volna melyikük a lány és melyikük a fiú. Mindannyian felálltunk az asztal mellől, hogy megirmerhessük a váratlan vendégeinket. Tara jött be utánuk. Na, erre nem számítottam. 

- Barátok.-szólalt meg Tara elénk sietve

- A nevem Holland, ő pedig a feleségem Eva. Bulgáriából érkeztünk hozzátok, Tara régi jó barátunk. Tudjuk milyen gonddal álltok szemben.

Egymásra néztünk Zaynnel és tudtuk, hogy ez a probléma jóval túl haladja a mi képességeinket. 

A nappaliban ültünk immáron, hiszen pillanatok alatt kinőttük a konyha befogadó képességét. 

- Egy szirénnel álltok szemben. 

És igen, Sophia Grey ismét bemutatkozott. A lehető legkomolyabb helyzetben ismét rosszul reagáltam a dolgokra. Hangosan felnevettem. Attól tartok egyszer ezért valaki nagyon mérges lesz rám. 

- Elnézést.-töröltem le a könnyeimet, amit a nevetés váltott ki 

- Szirének nem léteznek.-simított végig Seth felesége combján lágyan- Vagy mégis?

- Hollandék faluját 60 évvel ezelőtt egy ilyen teremtmény vette uralma alá.-kezdett bele Tara, majd az illetékes átvette a szót

- Még kis kamaszok voltunk. Egy aprócska városban éltünk a hegylábánál. Kis közösség, mindenki ismert mindenkit. Mint minden évben megrendeztük az Őszi nap-éj fordulót, ilyenkor összegyűltünk a Szent Tisztáson és tánccal ünnepeltük meg. Az Alfánk- ekkor tudatosult bennem, hogy ők is farkasok, hurrá, időben Sophie, nagy taps- bemutatta kedvesét. Egy gyönyörű, hosszú fekete hajú nő. Ilyen gyönyörű teremtményt sohasem láttunk. 

Felesége megköszörülte a torkát, mire Holland elmosolyodott, egy puszit nyomott az arcára, majd folytatta mondókáját.

- Minden férfinak elcsavarta a fejét a városban. Az Alfa mindenét neki adta. Ő irányította a falkát. Félelmetes volt. Háborút szított az Alfa és a testvére között. Több százan haltak meg. 

- A nők fellázadtak a Szirén ellen. Férjüket, fiaikat veszítették el emiatt a szörnyeteg miatt. Egy kést kovácsoltak a hegyekben, ősi mágia segítségéért könyörögve. A Szirént sikerült megölniük. 

- És....honnan tudjátok, hogy az unokatestvérem is Szirén?

- Tara elmondásai alapján teljesen biztosak vagyunk ebben.

- Azt hittem csap egy Szipirtyó.-bosszankodtam- A kis tetű. Tudhattam volna.-álltam fel- Mi a célja egy ilyen féregnek?

- Káoszt csinálni. A meghalt férfiak energiáit gyűjti össze. 

- A kis kurva. Bocsánat.-szaladt ki a számon- Hogyan tudjuk hatástalanítani?

- Csak egyetlen módon.  Meg kell ölnöd.

- Én? Dehát én...én...-dadogtam

- Egy szerető asszony dühétől nincs halálosabb fegyver.

- És az a kés? Amiről beszéltetek?

- Itt van.-vette elő Eva a táskája aljáról. 

Egy aprócska kis tőr volt. Ezüst markolatú, kecses fegyver volt. Reszkető kezekkel vettem el tőle. 

- Gondolj a falkára és Harryre.-szólalt meg Jason- Nem hagyhatod őket magukra. 

- Igazatok van!